Hogyan fogjon hozzá valaki egy önsegítő csoport elindításához?

A Kanadai Dadogók Egyesülete (CAPS) és más csoportokkal való munkánk során gyakran felteszik nekünk ezt a kérdést. Néhány jó tanács felhasználható a Nemzeti Dadogás Projektből valamint a Brit Dadogók Egyesületétől. Ezek mellett a CAPS a következőket javasolja:

• Nagyon jó, ha be tudjuk ütemezni a találkozók időpontjait egész évre előre.Küldjünk ki hírlevelet, amiben nyilvánosságra hozzuk az időpontokat és tudósítunk a találkozókról. Ennek egyik módja, ha van valaki, aki felhívja a tagokat és emlékezteti őket az időpontokra. A másik lehetőség, ha a tagok hívják egymást, esetleg konferenciabeszélgetést szerveznek telefonon, webkamerán keresztül. Ez egyfajta beszédgyakorlatnak is jó, és a kapcsolattartást is biztosítja.Javasoljuk, hogy a csoport legyen nyitott mindazok számára, akik érdeklődnek a dadogás iránt, a szülőknek, akik gyermekeikkel együtt szeretnének részt venni a foglalkozásokon.
• Gondoskodni kell arról, hogy mindenki felelősséget érezzen a csoport iránt, hogy minden tag a magáénak érezze a csoportot, és érezze azt, hogy az ötleteit és véleményét teljes mértékben figyelembe veszik, annak működtetésekor. Ez biztosítani fogja, hogy a csoport fennmaradjon miután az alapító tagok már nem aktívak.
• Habár kezdetben fontos lehet, hogy a tagok valakinek az otthonában találkozzanak, sokkal alkalmasabb egy állandó, külső helyszínben megállapodni. Ilyen helyet gyakran a helyi egyetemen vagy klinikán lehet találni. Ez a fajta megoldás sok újításhoz vezethet, pl: a helyiség változtatásával elkerülhető, hogy a folyékony beszéd a megszokott környezet hatására jelenjen meg.
• Hasznos, ha van egy személy, aki felvállalja a hivatalos vezető, koordinátor szerepét a találkozókon, noha minden embernek egyenlő beleszólása van a csoport működésébe. E mellett hasznosnak bizonyul, ha egymás után mindenki vezet két vagy három csoportot. Ezáltal mindenki gyakorlatot szerez egy vezetői szerepben, ez a feladat ugyanakkor olyan módon képes organizálni a találkozókat, hogy azok a legjobban működjenek. Aki az összejövetelt előzőleg vezette, gyakran segít a soron következőnek.
• Kezdetektől alkalmaztuk azt az alapelvet, hogy minden ember nagyjából ugyanannyit beszéljen a találkozókon. Ez segít erősíteni a klub csoportszellemét.
• Szintén a vezérelvünk, hogy a sértő véleményeket és megállapításokat nem toleráljuk, éppen azért, hogy kiépítsük a biztonságérzetet a csoporton belül.
• A találkozók egy 30 perces szabadon választható gyakorlat-sorozattal kezdődnek. Mivel tagjaink között különböző módon kezeltek, valamint egyáltalán nem kezeltek is vannak, hasznosnak találtuk, ha egyféle általános gyakorlatsort alkalmazunk valamely speciális helyett. Csoportos bemelegítéssel kezdünk, fokozatosan növelve a beszéd hosszát, összetettségét és mértékét egy olvasási gyakorlat keretében. Ezután, egy csoporttag, aki már van túl valamilyen kezelési programon, egy rövid “mini”- foglalkozást tarthat a gyakorlati módszer technikai oldalairól pl: annak szükségességéről, hogy mielőtt elkezdünk beszélni, ki kell engednünk egy kis levegőt. Nem terápiás lehetőségeket ajánlunk fel, hanem arra buzdítjuk az embereket, hogy előítéletek nélkül tájékozódjanak az elérhető terápiás módszerekről.    A torontói csoportunkat kizárólag dadogó emberek vezetik, azonban szívesen látunk olyan beszéd-nyelv szakembereket, akik szeretnék megfigyelőként látogatni a találkozókat, vagy akik szeretnének együttműködni a gyakorlatok terén is. Alapelvünk, hogy a csoportot közvetlen beszéd szakértők befolyása nélkül működtetjük.
• Mindenki, aki szeretné a találkozók kezdetétől nyomon követni, monitorozni beszédének alakulását, kap egy index kártyát, rajta azzal a “képességgel”, amelyet megfigyelnek rajta. Ha a beszélő elfeledkezik erről, akkor emlékeztetőül mindenki lobogtatni kezdi a saját kártyáját. A monitorozás minden egyéb nem éles beszédhelyzetben, pl: a kávészünetben is folytatódik.
• Minden résztvevőt biztatunk arra, hogy ossza meg velünk az elmúlt néhány hét beszéd-élményeit, de nem elvárás, hogy mindenki beszéljen.
• A nap vezetője ezután bemutatja az általa összeállított gyakorlatokat. A tipikus feladatok “tématáblázatba” vannak foglalva. Példa egy feladatra: random módon válasszunk ki szavakat egy újságból, vagy fejből és írjuk őket egy papírra. A soron következő embernek húznia kell egy kártyát és a rajta lévő témáról néhány percet, kell beszélnie.
• Azután körbejárunk a helyiségben, és hozzáfűzéseket kérünk, vagy éppen kérdezünk minden résztvevőtől, a pozitív kicsengésű hozzáfűzéseket hangsúlyozva.
• Más alkalmakkor vitázunk, vagy kötetlen, spontán eszmecserét folytatunk, amikor az embereket beszéd közben félbeszakíthatják. Ezen alkalmak során, a vezetőnek bizonyosnak kell lennie abban, hogy mindenkinek meg adatik a beszéd lehetősége.
• Néhány csoport a találkozók során a “Beszélő Kör”-t alkalmazza. A Nemzetközi Dadogás Projektben további információhoz lehet jutni ezzel kapcsolatban, amelyet szintén sikerrel használtak Angliában. A módszer egyik haszna, hogy mindenki hosszabb ideig beszél a találkozókon. A mi tapasztalatunk szerint, ezek a szervezett találkozók, jobb kilátásokat eredményeznek a tagok számára.
• Az önkéntesek számára nagyon fontos, hogy egyensúlyt tartsanak fenn az életükben, úgy a magánéletükben, mint a karrierjükben és az önkéntes munkájuk során. Ez a képességszorosan összefügg az időbeosztással. Nagyon fontos, hogy az egyes emberek felelősséget érezzenek a közösségért, mert ez az, ami biztosítani tudja, hogy az elvégzendő munkát feloszthassuk a tagok többsége között.

A CAPS hozzájárul ezen írás terjesztéséhez, csak azt kéri, hogy tüntessék fel, hogy tőlük származnak az információk!!

Gyűjtötte: Simon Ákos
Fordította: Makra Orsolya