Módosított európai szociális karta

Strasbourg, 1996. május 3.

Preambulum

A jelen dokumentumot aláíró kormányok, amelyek az Európa Tanács tagjai,

megfontolva, hogy az Európa Tanács célja a nagyobb egység elérése tagjai között a közös örökséget alkotó eszmék és alapelvek garantálása és megvalósítása érdekében, amelyek előmozdítják gazdasági és társadalmi haladásukat, különösen pedig az emberi jogok és alapvető szabadságjogok fenntartását és további megvalósítását;

megfontolva, hogy az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről 1950. november 4-én Rómában aláírt európai konvenciójában és a hozzá tartozó jegyzőkönyvekben az Európa Tanács tagállamai elfogadták, hogy biztosítják lakosságuk számára az itt említett megállapodásokban rögzített állampolgári és politikai jogokat és szabadságjogokat;

megfontolva, hogy az Európai Szociális Kartában, amely 1961. október 18-án Torinóban került aláírásra, valamint annak jegyzőkönyveiben az Európa Tanács tagállamai hozzájárultak ahhoz, hogy biztosítják lakosságuk számára az ezen dokumentumokban rögzített szociális jogokat annak érdekében, hogy javítsák életszínvonalukat és szociális jólétüket;

emlékeztetve arra, hogy az 1990. november 5-én Rómában az emberi jogokról megtartott miniszteri konferencia egyfelől hangsúlyozta valamennyi emberi jog oszthatatlan természetének megőrzését, legyenek azok állampolgári, politikai, gazdasági, szociális, vagy kulturális jogok, másfelől pedig azt, hogy új lendületet kell adni az Európai Szociális Karta ügyének;

elhatározták, miképpen erről az 1991. október 21-én és 22-én Torinóban tartott miniszteri konferencia döntött, hogy korszerűsítik a Kartát és tartalmának lényegét úgy módosítják, hogy az figyelembe vegye különösen azokat az alapvető szociális változásokat, amelyek a szöveg elfogadása óta következtek be;

felismerve annak előnyét, hogy a Módosított Karta, amelynek a tervek szerint fokozatosan el kell foglalnia az Európai Szociális Karta helyét, testesítse meg mindazokat a jogokat, amelyek a módosított Kartában szerepelnek, amelyeket az 1988-as kiegészítő jegyzőkönyv garantált és további jogokkal bővítsék,

az alábbiakban állapodtak meg:

I. rész

A Felek politikai céljukként olyan feltételek elérését fogadják el és ennek érdekében alkalmaznak minden olyan nemzeti és nemzetközi jellegű eszközt, amelynek segítségével a következő jogok és elvek hatékonyan megvalósíthatók:

• Mindenkinek legyen lehetősége arra, hogy általa szabadon választott foglalkozással keresse meg a megélhetését.
• Minden dolgozónak joga van az igazságos munkafeltételekhez.
• Minden dolgozónak joga van a biztonságos és egészséges munkakörülményekhez.
• Minden dolgozónak joga van a tisztes javadalmazáshoz, amely elégséges önmaga és családja tisztes megélhetéséhez.
• Minden dolgozónak és munkáltatónak joga van a szabad társuláshoz nemzeti és nemzetközi szervezetek keretében gazdasági és szociális érdekei védelmében.
• Minden dolgozónak és munkáltatónak joga van a kollektív alkuhoz.
• Gyermekeknek és fiataloknak joguk van a különleges védelemre azon fizikai és erkölcsi veszélyekkel szemben, amelyeknek ki vannak téve.
• Anyaság esetén a női foglalkoztatottaknak joguk van különleges védelemre.
• Mindenkinek joga van a pályaválasztási tanácsadás megfelelő eszközeihez annak érdekében, hogy segítségével személyes képességeinek és érdeklődésének megfelelő foglalkozást válasszon.
• Mindenkinek joga van a szakképzés megfelelő körülményeire.
• Mindenkinek joga van részesülni minden olyan intézkedésből, ami képessé teszi arra, hogy az elérhető legmagasabb színvonalú egészségnek örvendhessen.
• Minden dolgozónak és eltartottjának joga van a társadalombiztosításhoz.
• Mindazoknak, akik nem rendelkeznek megfelelő erőforrásokkal, joguk van a szociális és orvosi segítséghez.
• Mindenkinek joga van ahhoz, hogy részesedjen a jóléti szolgáltatásokból.
• A fogyatékossággal élő személyeknek joguk van a függetlenséghez, a társadalmi integrálódáshoz és a közösség életében való részvételhez.
• A családnak, mint a társadalom alapegységének joga van a megfelelő szociális, jogi és gazdasági védelemre ahhoz, hogy teljes körű fejlődését biztosítani tudja.
• A gyermekeknek és fiataloknak joguk van a megfelelő szociális, jogi és gazdasági védelemhez.
• A Felek bármelyikének állampolgárai egymás területén az ottani állampolgárokkal egyenlő feltételek mellett folytathatnak bármilyen jövedelemszerző tevékenységet és ezt csak indokolt gazdasági, vagy szociális okokból lehet korlátozni.
• Azoknak a migráns munkásoknak és családjuknak, akik valamely Fél állampolgárai, joguk van a védelemhez és segítséghez bármelyik másik Fél területén.
• A foglalkoztatás és alkalmazás tekintetében minden dolgozónak joga van az egyenlő lehetőségekre és egyenlő bánásmódra anélkül, hogy a nemek alapján hátrányos megkülönböztetés érné őket.
• A dolgozóknak joguk van ahhoz, hogy a vállalkozáson belül tájékoztassák, illetve hallgassák meg őket.
• A dolgozóknak joguk van ahhoz, hogy részt vegyenek a munkakörülmények és a vállalkozáson belül a munka környezetének megszabásában és javításában.
• Minden idős embernek joga van a szociális védelemre.
• Minden dolgozónak joga van a védelemre azokban az esetekben, amikor foglalkoztatása megszűnik.
• Minden dolgozónak joga van követelései védelmére abban az esetben, amikor munkáltatója fizetésképtelenné válik.
• Minden dolgozónak joga van a méltósághoz munkavégzés közben.
• Minden családi kötelezettségekkel rendelkező személynek, aki alkalmazásban áll, vagy szeretne munkaviszonyt létesíteni, joga van erre anélkül, hogy hátrányos megkülönböztetés tárgya lenne, mégpedig úgy, hogy a lehetőségekhez mérten ne ütközzön foglalkoztatása a családi kötelezettségeivel.
• A vállalatoknál a dolgozók képviselőinek joguk van a védelemre az ellenük irányuló, előítéletes lépésekkel szemben és megfelelő körülményeket kell biztosítani számukra funkcióik teljesítéséhez.
• Minden dolgozónak joga van ahhoz, hogy a munkaerőfölösleg kollektív leépítési eljárásánál tájékoztassák és konzultáljanak vele.
• Mindenkinek joga van a védelemre a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel szemben.
• Mindenkinek joga van a lakhatáshoz.

II. rész

A Felek a III. részben foglaltaknak megfelelően vállalják, hogy a következő cikkelyekben és bekezdésekben rögzített kötelezettségeket önmagukra nézve érvényesnek ismerik el.

1. cikk – A munkához való jog

Annak érdekében, hogy a munkához való jogot ténylegesen gyakorolni lehessen, a Felek vállalják az alábbiakat:

• egyik elsődleges céljukként és feladatukként fogadják el a foglalkoztatás lehető legmagasabb és legstabilabb szintjének elérését és biztosítását, szem előtt tartva a teljes foglalkoztatottság célkitűzését;
• hatékonyan védelmezik a dolgozó azon jogát, hogy szabadon választott foglalkozással keresse meg megélhetését;
• minden dolgozó számára ingyenes munkaközvetítő szolgálatot szerveznek és tartanak fenn;
• biztosítják, vagy fejlesztik a megfelelő szakmai tanácsadást, képzést és rehabilitációt.

2. cikk – Az igazságos munkafeltételekhez való jog

Annak érdekében, hogy a Felek biztosítsák az igazságos munkafeltételekhez való jog tényleges gyakorlását, az alábbiakat vállalják:

• ésszerű napi és heti munkaidőt állapítanak meg és a munkahetet fokozatosan olyan mértékben rövidítik, amennyire azt a termelékenység növekedése és más, azzal összefüggő tényezők megengedik;
• fizetett munkaszüneteket biztosítanak;
• évente legalább négy heti fizetett szabadságot biztosítanak;
• kiküszöbölik a természetéből fakadóan veszélyes, vagy egészségtelen foglalkozások kockázatait, ahol pedig egyelőre még nem lehetséges a kockázatok kiküszöbölése, vagy elégséges csökkentése, ott vagy a munkaidőt csökkentik, vagy kiegészítő fizetett szabadságot biztosítanak az ilyen foglalkozást űző dolgozók számára;
• heti pihenőidőt biztosítanak, amely – amennyire csak lehetséges – egybeesik a hagyományosan, vagy a szokásoknak megfelelően heti pihenőnek tekintett nappal az érintett országban, vagy régióban;
• biztosítják, hogy a dolgozókat a lehető leghamarabb, de alkalmazásuk kezdetétől számított legfeljebb két hónap múlva írásban tájékoztassák a szerződés, vagy a foglalkoztatási viszony lényeges vonatkozásairól;
• biztosítják, hogy az éjszakai munkát végző dolgozók élvezzék mindazon előnyöket, amelyekről a munka sajátos természetét számba vevő intézkedések rendelkeznek.

3. cikk – A biztonságos és egészséges munkakörülményekhez való jog

Annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a biztonságos és egészséges munkakörülményekhez való jog tényleges gyakorlását, a Felek vállalják, hogy a munkáltatói és munkavállalói szervezetekkel konzultálva

• a foglalkoztatásbiztonságról, a foglalkoztatási egészségügyről és a munka környezetéről összefüggő országos politikát alakítanak ki, hajtanak végre és időszakosan felülvizsgálják azt. E politika elsődleges célja az, hogy javítsa a foglalkoztatás biztonságát és az egészséget, megelőzze a baleseteket és a halált okozó sérüléseket, amelyek összefüggenek a munkafolyamattal, vagy abban fordulnak elő, különösen úgy, hogy a minimálisra csökkentik a munka környezetében gyökerező kockázati tényezőket;
• biztonsági és egészségügyi előírásokat bocsátanak ki;
• ellenőrzéssel érvényesítik ezen előírások betartását;
• előmozdítják a minden dolgozót érintő munkaegészségügyi szolgálat folyamatos fejlődését első sorban a megelőzés és a tanácsadás segítségével.

4. cikk – A tisztes díjazáshoz való jog

A tisztes díjazáshoz való jog tényleges gyakorlásának biztosítása érdekében a Felek vállalják, hogy

• elismerik a dolgozók jogát olyan díjazáshoz, amely nekik és családjuknak tisztes életszínvonalat biztosít;
• elismerik a dolgozók jogát a megnövelt rátájú díjazáshoz túlmunka esetén, ez alól csak meghatározott esetek lehetnek kivételek;
• elismerik valamennyi férfi és nő jogát az egyenlő bérezéshez egyforma értékű munka végzése esetén;
• elismerik valamennyi dolgozó jogát ahhoz, hogy a foglalkoztatásuk beszüntetése esetén erről ésszerű időn belül kapjanak előzetes értesítést;
• a bérekből csak abban az esetben engednek levonni, és csak a nemzeti törvények, vagy előírások által meghatározott mértékben, ha azokat rögzített kollektív megállapodások, vagy döntőbírósági ítéletek írják elő.

Ezen jogok gyakorlását szabadon aláírt kollektív szerződések, törvényes bérmegállapító mechanizmus, vagy az országos viszonyoknak megfelelő egyéb eszközök révén kell elérni.

5. cikk – A szervezkedéshez való jog

Annak érdekében, hogy biztosítsák, vagy elősegítsék a dolgozók és munkáltatók számára helyi, országos, vagy nemzetközi szervezetek létrehozását gazdasági és szociális érdekeik védelmére, valamint hogy csatlakozhassanak ilyen szervezetekhez, a Felek vállalják, hogy nem lesz olyan nemzeti törvény, ami korlátozza, vagy végrehajtása esetén korlátozhatja ezt a szabadságot. Annak mértékét, hogy a jelen cikk biztosítékai mennyiben vonatkoznak a rendőrségre is, nemzeti törvények, vagy rendeletek határozzák meg. Hasonlóképpen az nemzeti törvények és előírások határozzák meg azt, hogy ezek a garanciák milyen mértékben érvényesek a fegyveres erők tagjaira.

6. cikk – A kollektív alkuhoz való jog

A kollektív alkuhoz való jog hatékony gyakorlásának biztosítása érdekében a Felek vállalják, hogy

• elősegítik a dolgozók és munkáltatók közös konzultációit;
• ahol szükséges és célszerű, ott támogatják a munkáltatók, vagy munkáltatói szervezetek és dolgozói szervezetek önkéntes tárgyalásainak gépezetét annak érdekében, hogy kollektív egyezményekkel szabályozzák a foglalkoztatás előírásait és feltételeit;
• előmozdítják a munkaügyi viták rendezéséhez szükséges megfelelő békéltető és önkéntes döntéshozatali gépezet megteremtését;
  és elismerik
• a dolgozók és munkáltatók jogát a kollektív cselekvéshez érdekütközések esetén, beleértve a sztrájkjogot, amely a korábban elfogadott kollektív egyezményekből fakadó kötelezettségek függvénye.

7. cikk – A gyermekek és fiatalok joga a védelemre

Annak érdekében, hogy biztosítsák a gyermekek és fiatalok védelemhez való jogának hatékony érvényesítését, a Felek vállalják, hogy

• a munkavállalás legalacsonyabb életkori határát 15 évben állapítják meg, kivéve azokat a gyerekeket, akiket előírt könnyű munkánál foglalkoztatnak anélkül, hogy az károsítaná az egészségüket, erkölcseiket és iskoláztatásukat;
• a munkavállalás legalacsonyabb életkori határát 18 évben állapítják meg olyan foglalkozások esetében, amelyeket veszélyesnek, vagy egészségtelennek nyilvánítottak;
• biztosítják, hogy a tankötelezettségnek még eleget tevő személyeket nem lehet úgy foglalkoztatni, hogy az megfossza őket iskoláztatásuk teljes körű előnyeitől;
• biztosítják, hogy a 18 év alattiak munkaidejét fejlődésüknek megfelelően korlátozzák, különös tekintettel a szakképzés iránti szükségletükre;
• elismerik a fiatal dolgozók és ipari tanulók jogát a tisztes bérezésre, vagy más megfelelő juttatásokra;

biztosítják, hogy a fiatalok normál munkaidőben kapott szakképzését a munkáltató hozzájárulásával lehet a munkaidő részének tekinteni;

• biztosítják, hogy a 18 év alatti foglalkoztatottakat legalább évi négy hét fizetett szabadság illesse meg;
• biztosítják, hogy a 18 év alattiakat nem foglalkoztatják éjszakai munkán, ez alól kivételt képeznek bizonyos foglalkozások, amelyeket nemzeti törvények, vagy szabályok határoznak meg;
• biztosítják, hogy a 18 év alattiak, akiket az nemzeti törvények, vagy szabályok által előírt foglalkozásokban alkalmaznak, rendszeres orvosi ellenőrzés alatt álljanak;
• különleges védelmet biztosítanak azon fizikai és erkölcsi veszélyekkel szemben, amelyeknek gyermekek és fiatalok vannak kitéve, különösen pedig azon veszélyekkel szemben, amelyek közvetve, vagy közvetlenül a munkájukból fakadnak.

8. cikk – A dolgozó nők joga a védelemre anyaság esetén

Annak érdekében, hogy a dolgozó nők hatékonyan gyakorolhassák a védelemre való jogot anyaság esetén, a Felek vállalják, hogy

• akár fizetett szabadságot biztosítanak, vagy megfelelő társadalombiztosítási juttatásokat, vagy állami alapokból nyújtott juttatásokat a dolgozó nőknek, hogy szabadságot vehessenek ki a gyermekszülés előtt és után összesen legalább 14 hétig;
• tekintsék törvénytelennek, ha a terhesség bejelentésétől a szülési szabadság végéig terjedő időszakban a munkáltató elbocsát egy asszonyt, vagy az elbocsátást olyan időszakban jelenti be, hogy a felmondási idő még azon időszakon belül telne le;
• biztosítják, hogy a kisgyerekeiket gondozó anyákat erre a célra elégséges munkaidő kedvezmény illesse meg;
• szabályozzák a terhes anyák, a közelmúltban szült és kisdedeiket gondozó anyák foglalkoztatását éjszakai munkán;
• megtiltják terhes anyák, a közelmúltban szült és kisdedeiket gondozó anyák foglalkoztatását föld alatti bányászatban és minden más olyan munkában, amely alkalmatlan, mert veszélyes, egészségtelen, vagy nagy erőfeszítést igényel és megfelelő intézkedéseket tesznek ezen asszonyok munkaügyi jogainak védelme érdekében.

9. cikk – A pályaválasztási tanácsadáshoz való jog

A pályaválasztási tanácsadáshoz való jog hatékony gyakorlásának biztosítása érdekében a Felek vállalják, hogy a szükségleteknek megfelelően elősegítik egy olyan szolgálat működését, amely mindenkinek segítséget nyújt, beleértve a fogyatékossággal élő személyeket is, a pályaválasztással kapcsolatos problémák megoldásához, különös tekintettel az egyén jellegzetességeire és e vonások, valamint a foglalkoztatási lehetőségek viszonyára: ez a segítségnyújtás legyen ingyenes a fiatalok, köztük az iskolás gyermekek és a felnőttek számára egyaránt.

10. cikk – A szakképzéshez való jog

A szakképzéshez való jog hatékony gyakorlása érdekében a Felek vállalják, hogy:

• biztosítják, vagy ha szükséges, a munkáltatói és dolgozói szervezetekkel konzultálva elősegítik minden ember műszaki és szakképzését, beleértve a fogyatékossággal élő személyekét is, és megteremtik a lehetőségét a felsőfokú műszaki és egyetemi tanulmányok folytatásának, ami kizárólag az egyéni képességektől függ;
• biztosítják, vagy előmozdítják a ipari tanulórendszert és a fiatal fiúk és lányok rendszeres képzésének más rendszeres formáit a különböző foglalkozások terén;
• biztosítják, vagy szükség szerint elősegítik:
  • felnőtt dolgozók megfelelő és könnyen hozzáférhető képzési lehetőségeit;
  • a felnőtt dolgozók átképzésének különleges lehetőségeit, amelyekre a műszaki fejlődés vagy a foglalkoztatás új irányzatai miatt van szükség;
• biztosítják, vagy szükség szerint elősegítik a hosszú távon munkanélküliek átképzését és reintegrálását szolgáló különleges intézkedéseket;
• bátorítják a megfelelő intézkedésekkel megteremtett alábbi lehetőségek teljes kihasználását:
  • csökkentik vagy eltörlik a tandíjakat, vagy költségeket;
  • a megfelelő esetekben pénzügyi segítséget nyújtanak;
  • a munkáltató kérésére foglalkoztatás közben a dolgozó által kiegészítő képzésre fordított időt a munkaidő részének tekintik;
  • a munkáltató és dolgozói szervezetekkel folytatott konzultációk alapján megfelelő ellenőrzéssel biztosítják a fiatal dolgozók szakmunkásképzésének és egyéb képzési formáinak hatékonyságát és általában a fiatal dolgozók védelmét.

11. cikk – Az egészség védelméhez való jog

Az egészség védelméhez való jog hatékony érvényesítésének biztosítása érdekében a Felek vállalják, hogy közvetlenül, vagy állami, illetve magán szervezetekkel együttműködve megteszik a megfelelő intézkedéseket, amelyek egyebek között a következő célokat szolgálják:

• amennyire csak lehetséges, felszámolják a rossz egészségi állapot okait;
• az egészség javítása érdekében, valamint azért, hogy előmozdítsák az egyéni felelősséget az egészségügy területén, tanácsadó és oktatási létesítményeket hoznak létre;
• amennyire csak lehetséges, megelőzik a ragályos, fertőző és egyéb betegségeket, valamint baleseteket.

12. cikk – A társadalombiztosításhoz való jog

A társadalombiztosításhoz való jog hatékony gyakorlásának biztosítása érdekében a Felek vállalják, hogy:

• megteremtik, vagy fenntartják a társadalombiztosítás rendszerét;
• a társadalombiztosítás rendszerét kielégítő szinten tartják fenn, amely legalább is egyenlő ahhoz, ami szükséges a Európai Szociális Biztonsági Kódex ratifikálásához;
• erőfeszítéseket tesznek a társadalombiztosítási rendszer fokozatosan magasabb szintre történő emelése érdekében;
• lépéseket tesznek megfelelő két- és többoldalú egyezmények kötésével vagy más módon az egyezményekben lefektetett feltételektől függően annak érdekében, hogy biztosítsák
  • saját állampolgáraik és a többi Fél állampolgárai közötti egyenlő bánásmódot a társadalombiztosítási jogok tekintetében, beleértve a társadalombiztosítási törvényalkotásból fakadó juttatások fenntartását, tekintet nélkül arra, hogy a védett személyek hogyan mozognak a Felek területei között;
  • olyan eszközökkel adják meg, tartják fenn és állítják helyre a társadalombiztosításhoz való jogot, mint amilyen a biztosítás felhalmozása, vagy az egyes Felek joghatósága alatt elért foglalkoztatási időszakok.

13. cikk – A szociális és orvosi segítséghez való jog

A szociális és orvosi segítséghez való jog hatékony érvényesítése céljából a Felek vállalják, hogy:

• biztosítják a megfelelő támogatást minden olyan személy számára, aki nem rendelkezik megfelelő erőforrásokkal és aki nem képes ilyen erőforrásokat saját erőből, vagy más forrásokból, így valamilyen társadalombiztosítási program keretében sem biztosítani, vagyis betegség esetén az állapota által megkívánt ellátást megkapja;
• biztosítják, hogy az ilyen segítségben részesülő személyeknek éppen emiatt ne kelljen elszenvedni politikai, vagy szociális jogaik csökkenését;
• biztosítják, hogy mindenki kapja meg a megfelelő állami, vagy magán szolgáltatásokat, nevezetesen a tanácsadást és a személyes segítséget, amire szüksége lehet a saját, vagy a családja nélkülözésének megelőzéséhez, megszüntetéséhez, vagy enyhítéséhez;
• a jelen cikk 1., 2. és 3. bekezdéseiben említett rendelkezések alkalmazását egyelően kell alkalmazni a Felek területén valamelyik másik Fél törvényesen tartózkodó állampolgáraival szemben, összhangban az 1993. december 11-én Párizsban aláírt Szociális és orvosi ellátás európai egyezményében vállalt kötelezettségekkel.

14. cikk – A szociális jóléti szolgáltatásokhoz való jog

Annak érdekében, hogy a Felek biztosítsák a szociális jóléti szolgáltatásokhoz való jog hatékony gyakorlását, vállalják, hogy:

• elősegítik, vagy biztosítanak olyan szolgáltatásokat, amelyek a szociális munka módszereinek alkalmazásával hozzájárulnak a közösség egyéneinek és csoportjainak jólétéhez és fejlődéséhez, valamint ahhoz, hogy alkalmazkodjanak a társadalmi környezethez;
• elősegítik egyének és önkéntes, valamint más szervezetek részvételét az ilyen szolgálatok létesítésében és fenntartásában.

15. cikk – A fogyatékossággal élő személyek joga a függetlenséghez, a társadalmi integrálódáshoz és a közösség életében való részvételhez

Annak érdekében, hogy a Felek biztosítsák fogyatékossággal élő személyeknek, tekintet nélkül a korukra és fogyatékosságuk eredetére, illetve természetére, hogy hatékonyan gyakorolhassák a függetlenséghez, a társadalmi integrálódáshoz való jogot és azt, hogy részt vehessenek a közösség életében, vállalják különösen, hogy:

• megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy a fogyatékossággal élő személyek ahol csak lehetséges, az általános programok keretén belül kapják meg a pályaválasztási tanácsadást, oktatást és szakmai képzést, és ahol ez nem lehetséges, biztosítsák ezt speciális magán vagy állami testületek révén;
• minden olyan intézkedéssel előmozdítják foglalkoztatásukat, amelyek arra bátorítják a munkáltatókat, hogy a mindennapos munkakörnyezetben alkalmazzanak és tartsanak meg fogyatékossággal élő személyeket és igazítsák a munkavégzési feltételeket szükségleteikhez, vagy pedig, ahol ez a fogyatékosság miatt nem lehetséges, rendezzenek be, vagy hozzanak létre a fogyatékosság szintjének megfelelő védett foglalkoztatást. Bizonyos esetekben ezek az intézkedések speciális elhelyezést és segítő szolgáltatásokat tehetnek szükségessé;
• különösen előmozdítják teljes társadalmi integrálódásukat és a közösség életében való részvételüket olyan intézkedések segítségével, beleértve a technikai segédeszközöket is, amelyek célja leküzdeni a kommunikációs és mozgási korlátokat és lehetővé tenni a hozzájutást a közlekedéshez, lakáshoz, kulturális tevékenységhez és szabadidőhöz.

16. cikk – A család szociális, jogi és gazdasági védelemhez való joga

Annak érdekében, hogy biztosítsák a család, mint a társadalom alapegységének teljes fejlődéséhez szükséges feltételeket, a Felek vállalják, hogy olyan eszközökkel mozdítják elő a család gazdasági, jogi és szociális védelmét, mint amilyenek a szociális és családi juttatások, adózási megoldások, családi lakásjuttatás, az új házasok támogatása és egyéb megfelelő eszközök.

17. cikk – A gyermekek és fiatalok szociális, jogi és gazdasági védelemhez való joga

Annak érdekében, hogy biztosítsák a gyermekek és fiatalok jogának hatékony gyakorlását, hogy olyan környezetben növekedjenek fel, amely elősegíti személyiségük, valamint fizikai és szellemi kapacitásuk teljes kifejlődését, a Felek vállalják, hogy akár közvetlenül, akár állami és magán szervezetekkel együttműködve megteszik az összes megfelelő és szükséges intézkedést, melynek célja:

• • biztosítani, hogy a gyermekek és fiatalok, figyelembe véve szüleik jogait és kötelességeit, megkapják a gondozást, segítséget, iskoláztatást és képzést, amelyre szükségük van, különösen pedig gondoskodnak olyan intézmények és szolgáltatások létesítéséről és fenntartásáról, amelyek elégségesek és megfelelnek ennek a célnak;
  • védelmezik a gyermekeket és a fiatalokat az elhanyagolással, erőszakkal, vagy kizsákmányolással szemben;
  • az állam védelmet és különleges segélyt nyújt azon gyermekeknek és fiataloknak, akik ideiglenesen, vagy véglegesen nélkülözik családjuk támogatását;
• biztosítják a gyermekek és fiatalok ingyenes elemi és középfokú iskoláztatását, valamint azt, hogy rendszeresen járjanak iskolába.

18. cikk – Jövedelemszerző tevékenység folytatásának joga más Felek területén

Annak érdekében, hogy biztosítsák a jövedelemszerző tevékenység folytatásának jogát bármelyik más Fél területén, a Felek vállalják, hogy:

• liberális szellemben alkalmazzák a meglévő rendelkezéseket;
• egyszerűsítik a létező formalitásokat és csökkentik, vagy eltörlik a bírósági illetékeket és más költségeket, amelyeket külföldi munkásoknak, vagy munkaadóiknak kell fizetniük;
• egyénileg vagy kollektíven liberalizálják a külföldi dolgozók alkalmazását szabályozó előírásokat;
  és elismerik:
• állampolgáraik jogát arra, hogy elhagyják az országot és más Felek területén folytassanak jövedelemszerző tevékenységet.

19. cikk – Migráns munkások és családjuk joga a védelemre és segítségre

Annak érdekében, hogy biztosítsák a migráns munkások és családjuk védelemhez és támogatáshoz való jogának hatékony gyakorlását bármelyik Fél területén, a Felek vállalják, hogy:

• fenntartják, vagy meggyőződnek arról, hogy megfelelő és szabad szolgáltatásokat tartanak fenn az ilyen dolgozók támogatása céljából, különösen ahol pontos információt kaphatnak és megtesznek minden szükséges lépést az nemzeti törvények és szabályok keretein belül a kivándorlással és bevándorlással kapcsolatos félrevezető propagandával szemben;
• saját illetékességi körükben megfelelő intézkedéseket fogadnak el annak érdekében, hogy megkönnyítsék az ilyen munkások és családjuk távozását, utazását és fogadását és saját illetékességi körükben gondoskodjanak az utazás során a megfelelő egészségügyi és orvosi ellátásról, valamint a jó higiénés feltételekről;
• megfelelően előmozdítják a kivándorlás és a bevándorlás országainak állami és magán szociális szolgálatai közötti együttműködést;
• biztosítják, hogy a területükön törvényesen tartózkodó ilyen dolgozók a következő ügyekben a saját állampolgáraiknál kedvezőtlenebb bánásmódban nem részesülnek, amennyiben ezek az ügyek törvények, vagy előírások szerint a hatóságok ellenőrzése alá tartoznak:
  • bérezés és más foglalkoztatási és munkavégzési feltételek;
  • szakszervezeti tagság és a kollektív alku előnyeinek élvezete,
  • szállás.
• területükön ezen dolgozók számára törvényesen olyan bánásmódot biztosítanak, amely nem hátrányosabb a saját állampolgáraikénál a munkaviszonyban álló személyek által fizetendő foglalkoztatási adók, illetékek és hozzájárulások tekintetében;
• amennyire csak lehetséges, megkönnyítik azon külföldi munkás családjának egyesítését, akinek megengedték, hogy az adott Fél területén letelepedjen;
• a területükön törvényesen tartózkodó ilyen munkások számára biztosítják a jelen cikkben foglalt ügyekben a saját állampolgáraikénál nem hátrányosabb helyzetet jogi eljárások esetén;
• biztosítják, hogy a területükön törvényesen lakó külföldi munkásokat nem űzik ki, amennyiben azok nem fenyegetik a nemzetbiztonságot, vagy nem sértik a közérdeket, vagy közerkölcsöt;
• a törvényes kereteken belül megengedik, hogy ezek a dolgozók jövedelmük és megtakarításaik tetszés szerinti részét hazautalják;
• védelmet és támogatást nyújtanak ezen cikk keretén belül az önfoglalkoztató bevándorlóknak a vonatkozó intézkedések keretein belül;
• elősegítik és megkönnyítik a fogadó állam nemzeti nyelvének tanítását, illetve ha több ilyen van, akkor az egyik nyelv oktatását a bevándorló munkásoknak és családtagjaiknak;
• a célszerűség keretein belül elősegítik és megkönnyítik a bevándorló munkás gyermekei számára a szülő anyanyelvének tanítását.

20. cikk – Az egyenlő lehetőségekhez és egyenlő bánásmódhoz való, nemek alapján történő hátrányos megkülönböztetés nélküli jog a foglalkoztatás és alkalmazás terén

Annak érdekében, hogy biztosítsák az egyenlő lehetőségekhez és egyenlő bánásmódhoz való jog hatékony gyakorlását a nemek alapján történő hátrányos megkülönböztetés nélkül, a Felek vállalják, hogy elismerik ezt a jogot és alkalmazásának elősegítése érdekében megfelelő intézkedéseket hoznak a következő területeken:

• a foglalkoztatáshoz való hozzájutás, védelem az elbocsátással szemben és foglalkozási reintegráció;
• pályaválasztási tanácsadás, képzés, átképzés és rehabilitáció;
• a foglalkoztatás feltételei, munkakörülmények, beleértve a javadalmazást;
• az életpálya fejlődése, beleértve az előléptetést.

21. cikk – Az információhoz és konzultációhoz való jog

Annak érdekében, hogy biztosítsák a dolgozó cégen belüli információhoz és konzultációhoz való jogának hatékony gyakorlását, a Felek vállalják, hogy olyan intézkedéseket fogadnak el, vagy támogatnak, amelyek lehetővé teszik a dolgozóknak, vagy képviselőiknek a nemzeti törvényekkel és gyakorlattal összhangban:

• hogy rendszeresen, vagy a megfelelő időben átfogó tájékoztatást kapjanak az őket alkalmazó vállalkozás gazdasági és pénzügyi helyzetéről, szem előtt tartva, hogy bizonyos információk kiadását, amelyek hátrányosak lehetnek a vállalkozás számára, hivatkozással azok bizalmas jellegére, meg lehet tagadni; és
• kellő időben konzultálni kell velük az olyan tervezett döntésekről, amelyek számottevően érintik a dolgozók érdekeit, különösen pedig azon döntésekről, amelyek fontos hatással lehetnek a vállalkozás foglalkoztatási helyzetére.

22. cikk – A munkakörülmények és a vállalkozáson belül a munka környezetének megszabásában és javításában való részvétel joga.

Annak érdekében, hogy biztosítsák a dolgozók azon jogának hatékony érvényesítését, hogy részt vegyenek a munkakörülmények és a vállalkozáson belül a munka környezetének megszabásában és javításában, a Felek vállalják, hogy olyan intézkedéseket fogadnak el, illetve bátorítanak, amelyek lehetővé teszik a dolgozóknak, vagy képviselőiknek, hogy az nemzeti törvényekkel és gyakorlattal összhangban hozzájáruljanak:

• a munkakörülmények, a munkaszervezet és a munka környezetének meghatározásához és javításához;
• az egészség és a biztonság védelméhez a vállalkozáson belül;
• a szociális és szociokulturális szolgáltatások és létesítmények szervezéséhez a vállalkozáson belül;
• az előírások megtartásának ellenőrzéséhez ezekben a kérdésekben.

23. cikk – Az idősek joga a szociális védelemre

Annak érdekében, hogy az idősek hatékonyan gyakorolhassák jogukat a szociális védelemre, a Felek vállalják, hogy megfelelő intézkedéseket fogadnak el, vagy bátorítanak akár közvetlenül, akár együttműködve állami, vagy magán szervezetekkel, különösen, hogy:

• az alábbi eszközökkel tegyék képessé az időseket arra, hogy a lehető leghosszabb ideig a társadalom teljes tagjai maradjanak:
  • megfelelő erőforrások segítségével, amelyek lehetővé teszik, hogy tisztes életük legyen és aktív szerepet játsszanak a köz-, a társadalmi és a kulturális életben;
  • tájékoztatás az idősek rendelkezésére álló szolgáltatásokról és létesítményekről, valamint használatuk lehetőségeiről;
• képessé tenni az időseket arra, hogy szabadon megválasszák az életformájukat és megszokott környezetükben független életet éljenek ameddig csak kívánják és képesek rá az alábbiak révén:
  • a szükségleteiknek és egészségi állapotuknak megfelelő lakáskörülmények biztosítása, vagy megfelelő segítség nyújtása, hogy lakáskörülményeiket ezekhez igazítsák;
  • egészségügyi ellátás és az állapotuk által megkívánt szolgáltatások;
• az intézményekben élő idősek számára garantálják a megfelelő támogatást, miközben tiszteletben tartják a magán szférájukat, valamint részvételüket az intézményen belüli életkörülményeket érintő döntésekben.

24. cikk – A védelemhez való jog azokban az esetekben, amikor megszűnik a foglalkoztatás

Annak érdekében, hogy biztosítsák a dolgozók védelemhez való jogának hatékony gyakorlását a foglalkoztatás megszűnése esetén, a Felek vállalják, hogy elismerik:

• a dolgozók jogát ahhoz, hogy munkaviszonyukat ne lehessen megszűntetni tényleges ok nélkül, amely összefügg képességükkel, magatartásukkal, vagy a vállalkozás, létesítmény, vagy szolgálat működési szükségleteivel;
• azon dolgozók jogát a kártérítésre, vagy megfelelő segítségre, akiknek a munkaviszonyát tényleges ok nélkül szüntették meg.

Ennek érdekében a Felek biztosítják, hogy annak a dolgozónak, aki szerint munkaviszonyát tényleges ok nélkül szüntették meg, joga van pártatlan testülethez fellebbezni.

25. cikk – A dolgozók joga követeléseik védelmére abban az esetben, amikor munkáltatójuk fizetésképtelenné válik.

Annak érdekében, hogy biztosítsák a dolgozók jogának hatékony gyakorlását követeléseik védelmében abban az esetben, amikor munkáltatójuk fizetésképtelenné válik, a Felek vállalják, hogy a foglalkoztatási, vagy munkaviszonyt létesítő szerződésekből keletkező követeléseket egy garanciális intézmény, vagy a védelem valamilyen más hatékony formája segítségével biztosítják.

26. cikkely – A munkavállaló joga emberi méltóságának védelmére

Annak érdekében, hogy biztosítsák valamennyi dolgozó méltósághoz való jogának hatékony gyakorlását munkavégzés közben, a Felek a munkáltatói és dolgozói szervezetekkel konzultálva vállalják, hogy:

• előmozdítják a szexuális zaklatás tudatosítását, az arra vonatkozó tájékoztatást, illetve megelőzését munkahelyen, illetve a munkával kapcsolatban és megtesznek minden megfelelő lépést annak érdekében, hogy a dolgozókat az ilyen magatartással szemben megvédelmezzék;
• előmozdítják a munkahelyeken, vagy a munkával kapcsolatban az egyes dolgozók ellen irányuló és visszatérő elítélhető, vagy egyértelműen negatív és sértő cselekedetek tudatosítását, az azokra vonatkozó tájékoztatást és az ilyen cselekedetek megelőzését és megtesznek minden megfelelő lépést annak érdekében, hogy a dolgozókat az ilyen magatartással szemben megvédelmezzék.

27. cikkely – A családos munkavállalók joga az egyenlő esélyre és bánásmódra

A családi kötelezettségekkel rendelkező férfi- és nődolgozóknak az egyéb dolgozókkal szemben érvényesítendő esélyegyenlőséghez és egyenlő bánásmódhoz való jogának biztosítása érdekében a Felek vállalják, hogy:

• megfelelő intézkedéseket tesznek:
  • hogy lehetővé tegyék a családi kötelezettségekkel rendelkező dolgozók számára a munkavállalást és munkájuk megtartását, valamint a munkába való visszatérést az ezen kötelezettségek miatt történt távolmaradás után, beleértve a pályaválasztási tanácsadás és képzés területén tett intézkedéseket is;
  • hogy figyelembe vegyék szükségleteiket a foglalkoztatási feltételek és a társadalombiztosítás terén,
  • hogy fejlesszék, vagy támogassák az állami, vagy magán szolgáltatásokat, különösen a gyermekek napközis és egyéb ellátása terén.
• megteremtik annak a lehetőségét, hogy a szülési szabadság után bármelyik szülő igénybe vehesse a szülői szabadságot a gyermek gondozása céljából, amely szabadság időtartamát és feltételeit az ország törvényhozásának, a kollektív szerződéseknek, vagy a gyakorlatnak kell meghatároznia;
• 3. biztosítják, hogy a családi kötelezettségek önmagukban ne jelenthessenek elfogadható okot a foglalkoztatás beszüntetésére.

28. cikk – A dolgozók képviselőinek joga a védelemre és számukra a megfelelő körülmények biztosítása

Annak érdekében, hogy a dolgozói képviselők hatékonyan gyakorolhassák jogukat és így funkciójukat, a Felek vállalják, hogy biztosítják a vállalkozásnál:

• hogy tényleges védelmet élvezzenek az ellenük irányuló előítéletes cselekedetekkel szemben, beleérve az elbocsátást a vállalkozáson belüli státusuk, vagy a dolgozói képviselőkként kifejtett ottani tevékenységük miatt;
• hogy olyan körülményeket biztosítsanak nekik, amelyek megfelelően képessé teszik őket funkcióik azonnali és hatékony gyakorlására, figyelembe véve az adott ország szakszervezeti rendszerét, valamint az érintett vállalkozás szükségleteit, méreteit és lehetőségeit.

29. cikkely – A tájékoztatás és tanácskozás joga kollektív létszámcsökkentésekkel kapcsolatban

Annak érdekében, hogy biztosítsák a dolgozók azon jogának hatékony gyakorlását, amelynek alapján tájékoztatni kell őket, illetve konzultálni kell velük a munkaerőfölösleg kollektív ljárásai esetén, a Felek vállalják, hogy a munkáltatók kellő időben, a munkaerőfölösleg kollektív eljárásának megkezdése előtt tájékoztatni fogják. Illetve konzultálni fognak a dolgozók képviselőivel azokról a lehetőségekről, amelyekkel ezek az eljárások elkerülhetők, vagy előfordulásuk korlátozható, illetve következményük enyhíthető, például azáltal, hogy szociális intézkedésekkel kísérik, amelyek célja főképpen az, hogy segítséget nyújtsanak az érintett dolgozók átcsoportosításának, vagy átképzésének idejére.

30. cikk – A szegénység és a szociális kirekesztés elleni védelemhez való jog

Annak érdekében, hogy biztosítsák a szegénység és a szociális kirekesztés elleni védelemhez való jog hatékony gyakorlását, a Felek vállalják, hogy:

• átfogó és összehangolt megközelítés keretében intézkedéseket tesznek, amelyek segítségével előmozdítják a társadalmilag kirekesztett, vagy ennek a veszélyében, vagy szegénységben élők és családjaik hatékony hozzáférését különösen a foglalkoztatáshoz, lakáshoz, képzéshez, oktatáshoz, kultúrához, valamint a szociális és orvosi segítséghez;
• ezeket az intézkedéseket áttekintik, hogy ha szükséges, módosítsák őket.

31. cikkely – A lakhatáshoz való jog

Annak érdekében, hogy biztosítsák a lakhatáshoz való jog hatékony érvényesítését, a Felek vállalják olyan intézkedések meghozatalát, amelyek célja:

• elősegíteni a megfelelő színvonalú lakáshoz való hozzájutást;
• megelőzni és csökkenteni a hajléktalanságot, úgy, hogy annak fokozatos felszámolását tartják szem előtt;
• a lakások árát elérhetővé kell tenni azok számára, akik nem rendelkeznek megfelelő erőforrásokkal.

III. rész

A. cikk – Kötelezettségvállalások

• Az alábbi B. cikk rendelkezéseitől függően a Felek mindegyike vállalja, hogy:
  • A jelen Karta I. részét azon célok kinyilatkoztatásának tekinti, amelyek megvalósítására minden, arra alkalmas eszközzel törekedni fog, ahogy a hivatkozott rész bevezető bekezdésében kijelentette;
  • a jelen Karta II. részének következő kilenc cikke közül legalább hatot magára nézve kötelezőnek ismer el: 1, 5, 6, 7, 12, 13, 16, 19. és 20. cikkek;
  • önmagára nézve kötelezőnek ismer el még további cikkeket, vagy a Karta II. részének számozott bekezdéseit, amelyeket kiválaszt, amennyiben az önmagára nézve kötelezőnek elismert cikkek és számozott bekezdések összesen tizenhat cikknél vagy hatvanhárom számozott bekezdésnél nem kevesebb.
• A jelen cikk 1. bekezdésének és b-c albekezdéseinek megfelelően kiválasztott cikkekről és bekezdésekről az Európa Tanács Főtitkárát akkor kell tájékoztatni, amikor a megerősítés, elfogadás, vagy jóváhagyás okmányát letétbe helyezik.
• Egy későbbi időpontban bármely Fél a Főtitkárnak címzett jegyzékben nyilatkozhat, hogy önmagára nézve kötelezőnek ismeri el a Karta II. része bármely cikkét, vagy számozott bekezdését, amelyet korábban a jelen cikk 1. bekezdése alapján még nem fogadott el. Az ilyen, későbbiekben közölt vállalkozásokat a megerősítés, elfogadás, vagy jóváhagyás szerves részének kell tekinteni és ugyanolyan hatállyal lép életbe az írásbeli jelzés dátumát követő egy hónap elmúltával következő hónap első napjától.
• Minden Fél köteles a nemzeti körülményeknek megfelelő munkaügyi felügyeleti rendszert fenntartani.

B. cikk – Kapcsolat az Európai Szociális Kartával és az 1988-as Kiegészítő Jegyzőkönyvvel

• Az Európai Szociális Karta Szerződő Felei, vagy az 1988. május 5-iki Kiegészítő Jegyzőkönyv aláírói nem erősíthetik meg, fogadhatják el, vagy hagyhatják jóvá ezt a Kartát anélkül, hogy önmagukra nézve legalább az Európai Szociális Karta megfelelő pontjaival azonos rendelkezéseket, és értelemszerűen a hozzá fűzött Kiegészítő Jegyzőkönyv vonatkozó részeit kötelezőnek ne ismernék el.
• A jelen Karta bármelyik rendelkezésének kötelezettségét elfogadni a kötelezettségek hatályba lépésének időpontjától fogva az érintett Fél számára azt jelenti, hogy az Európai Szociális Karta megfelelő rendelkezése, és ahol értelemszerű, az 1988-as Kiegészítő Jegyzőkönyv a továbbiakban nem vonatkozik az érintett Félre, amennyiben addig a szóban forgó Félre az első, vagy mindkét említett dokumentum kötelező volt.

IV. rész

C. cikk – A jelen Kartában vállalt kötelezettségek teljesítésének ellenőrzése

A jelen Kartában foglalt jogi kötelezettségek végrehajtása ugyanolyan ellenőrzés alá esik, mint az Európai Szociális Karta.

D. cikk – Kollektív panaszok

• Az Európai Szociális Karta Kiegészítő Jegyzőkönyvének azon rendelkezései, amelyek megteremtik a kollektív panaszok rendszerét, érvényesek a jelen Kartában vállaltakra azon államok esetében, amelyek az említett Jegyzőkönyvet ratifikálták.
• Bármelyik állam, amelyet nem köt az Európai Szociális Karta Kiegészítő Jegyzőkönyvének a kollektív panaszok rendszerét megteremtő előírása, az Európa Tanács Főtitkárához címzett jegyzékben nyilatkozhat, amikor a jelen Kartát megerősítő, elfogadó, vagy jóváhagyó dokumentumot letétbe helyezi, vagy azt követően bármikor, hogy elfogadja a jelen Karta szerinti kötelezettségvállalásának ellenőrzését az említett Jegyzőkönyvben meghatározott eljárás szerint.

V. rész

E. cikk – Mentesség a diszkriminációtól

A jelen Kartában ismertetett jogok élvezetét a faj, bőrszín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti, vagy társadalmi származás, egészség, nemzeti kisebbséghez fűződő kapcsolat, születés vagy egyéb státus alapján lehetséges hátrányos megkülönböztetés nélkül kell biztosítani.

F. cikk – Csökkentések háború, vagy rendkívüli helyzet esetén

• Háború, vagy egyéb rendkívüli helyzet esetén, amely a nemzet életét fenyegeti, bármely Fél hozhat olyan intézkedéseket, amelyek a jelen Karta alapján vállalt kötelezettségeit olyan mértékben csökkentik, amit a helyzet szigorúan megkövetel, amennyiben ezek az intézkedések nem ellenkeznek a nemzetközi jogilag vállalt egyéb kötelezettségeivel.
• Minden olyan Fél, amely élt ezen csökkentési joggal, meghatározott idő eltelte után köteles teljes körűen tájékoztatni az Európa Tanács Főtitkárát a hozott intézkedésekről és azok okairól. Hasonlóképpen tájékoztatni köteles a Főtitkárt arról is, amikor már az említett intézkedéseket hatályon kívül helyezte és a Karta általa elfogadott cikkelyeit ismét teljes mértékben végrehajtja.

G. cikk – Korlátozások

• Az I. részben ismertetett jogok és elvek, ha ténylegesen megvalósítják azokat és hatékony alkalmazásuk a II. részben előírtaknak megfelelően történik, akkor nem érheti őket semmiféle olyan megszorítás, vagy korlátozás, amit az említett részek nem pontosítanak, kivéve azokat, amelyeket törvény ír elő és amelyekre demokratikus társadalomban szükség van mások jogainak és szabadságának, valamint a közérdek, a nemzetbiztonság, a közegészségügy, vagy közerkölcs védelmében.
• A jelen Karta alapján meghatározott jogok és kötelezettségek megengedett korlátozásait semmilyen más célból nem lehet alkalmazni, csak arra, amire előírták őket.

H. cikk – A Karta és az országon belüli jog, vagy a nemzetközi szerződések viszonya

A jelen Karta rendelkezései nem sérthetik a nemzeti jog rendelkezéseit, vagy bármilyen két, vagy többoldalú nemzetközi szerződést, megállapodást, vagy egyezményt, amely már hatályos, vagy hatályba léphet, és amelynek alapján a védett személyek még kedvezményezettebb bánásmódban részesülhetnek.

I. cikk – Az adott kötelezettségvállalások végrehajtása

• A végrehajtás várható módszereire tekintet nélkül a II. rész 1-31. cikkének vonatkozó rendelkezéseit a következő eszközökkel kell megvalósítani:
  • törvényekkel, vagy szabályokkal;
  • a munkáltatók, vagy munkáltatói szervezetek és dolgozói szervezetek közötti egyezményekkel;
  • az említett két módszer kombinálásával;
  • más megfelelő eszközökkel.
• A jelen Karta II. részének 2. cikk 1, 2, 3, 4, 5, és 7. bekezdésének, valamint a 7. cikk 4, 6 és 7 bekezdésének, továbbá az 5. cikk 1, 2, 3 és 5 bekezdésének, a 21. és 22. cikkek rendelkezéseit végrehajtottnak kell tekinteni, ha a jelen cikk 1. bekezdésének megfelelően valósították meg a szóban forgó dolgozók nagy többségének javára.

J. cikk – Módosítások

• A jelen Karta I. és II. részének minden módosítását a Kartában biztosított jogok kiszélesítése érdekében, valamint a III-VI. részek bármilyen módosítását, amit valamelyik Fél, vagy a Kormánybizottság javasol, az Európa Tanács Főtitkárával kell közölni és a Főtitkár továbbítja azokat a jelen Karta aláíróihoz.
• A Kormánybizottság az előző bekezdés rendelkezéseivel összhangban javasolt bármilyen módosítást megvizsgál és az elfogadott szöveget a Parlamenti Gyűléssel folytatott konzultáció után jóváhagyás céljából a Miniszteri Bizottság elé terjeszt. A Miniszteri Bizottság jóváhagyása után ezt a szöveget kell eljuttatni a Felekhez elfogadás céljából.
• A jelen Karta I. és II. részének bármilyen módosítása az elfogadó Felek esetében hatályba lép azon hónap első napján, amely azt az egy hónapot követi, hogy a Főtitkárt három Fél értesítette az elfogadásról.
  Ami a későbbiekben elfogadó Feleket illeti, a módosítás azon hónap első napján lép életbe, amikor letelt az egy hónap azon időpontot követően, hogy a szóban forgó Fél értesítette a Főtitkárt az elfogadásról.
• A jelen Karta III-VI. részének bármilyen módosítása azon hónap első napján lép életbe, amikor letelt az egy hónap azon időpontot követően, hogy az összes Fél értesítette a Főtitkárt az elfogadásról.

VI. rész

K. cikk – Aláírás, ratifikáció és hatályba lépés

• A jelen Kartát az Európa Tanács tagállamai írhatják alá. Meg kell erősíteni, el kell fogadni, vagy jóvá kell azt hagyni. A megerősítésről, elfogadásról, vagy jóváhagyásról szóló okmányokat az Európa Tanács Főtitkáránál kell letétbe helyezni.
• A jelen Karta azon hónap első napján lép hatályba, amely azt az egy hónapot követi, hogy a Főtitkárt három Fél értesítette az előző bekezdésnek megfelelően arról, hogy a jelen Kartát magára nézve kötelezőnek ismeri el.
• Amennyiben bármelyik tagállam a későbbiekben jelenti be, hogy aláveti magát a jelen Karta előírásainak, akkor az ő esetében a Karta azon hónap első napján lép hatályba, amely azt az egy hónapot követi, hogy letétbe helyezte a megerősítés, elfogadás, vagy jóváhagyás okmányát.

L. cikk – Területi alkalmazás

• A jelen Karta minden Fél anyaországi területére érvényes. Minden aláíró az Európa Tanács Főtitkárának címzett nyilatkozatban határozhatja meg, hogy ebből a célból mit tekint anyaországi területének akkor, amikor a dokumentumot aláírja, vagy a megerősítésről, az elfogadásról, vagy jóváhagyásról szóló okmányt letétbe helyezi.
• Bármely aláíró, az aláírás, vagy a megerősítésről, elfogadásról, vagy jóváhagyásról szóló okmány letétbe helyezésének időpontjában az Európa Tanács Főtitkárához címzett jegyzékben kijelentheti, hogy a Karta érvényességét kiterjeszti a nem anyaországi területeinek egészére, vagy részére, vagy az említett nyilatkozatban részletezett területekre, amelyeknek nemzetközi kapcsolataiért felelős, vagy amelyért nemzetközi felelősséget vállal. A nyilatkozatban pontosan meg kell jelölni a Karta II. részének cikkeit, vagy bekezdéseit, amelyeket a nyilatkozatban megnevezett területek tekintetében kötelezőnek fogad el.
• A Karta érvényessége a fent említett nyilatkozatban szereplő területekre azon hónap első napjától fogva terjed ki, amely a Főtitkárhoz küldött jegyzékbe foglalt nyilatkozat beérkezésétől számított egy hónap elteltét követi.
• Bármely Fél bejelentheti egy későbbi időpontban az Európa Tanács Főtitkárához címzett jegyzékben, hogy a jelen cikk 2. bekezdésével összhangban a Karta érvényességét egy, vagy több területre kiterjesztette és elfogadja bizonyos, addig el nem fogadott cikkelyek és számozott bekezdések érvényességét az említett terület, vagy területek vonatkozásában. Az ilyen utóbb bejelentett vállalásokat az eredeti nyilatkozat szerves részének kell tekinteni az adott terület vonatkozásában, és ugyanolyan hatályú lesz azon hónap első napjától kezdve, amely azon egy hónap letelte után következik, amikor az említett nyilatkozat jegyzék formájában a Főtitkárhoz beérkezett.

M. cikk – Felmondás

• Ezt a Kartát a Felek bármelyike csak a rá vonatkozó hatálybalépéstől számított öt év után mondhatja fel, vagy pedig minden további második év végén, mindkét esetben hat hónappal azt követően, hogy erről az Európa Tanács Főtitkárát értesítette, aki erről a többi Felet megfelelően tájékoztatja.
• Az előző bekezdés rendelkezéseivel összhangban minden Fél felmondhatja a Karta általa elfogadott II. részének bármely cikkét, vagy bekezdését, amennyiben a rá nézve kötelezőnek elfogadott cikkek és bekezdések száma soha sem lesz az előző esetében tizenhatnál, a második esetében pedig hatvanháromnál kevesebb és hogy ezen cikkek és bekezdések száma továbbra is magába foglalja az adott Fél által kiválasztottak között mindazt, amit az A. cikk 1. bekezdése és b. albekezdése tartalmaz.
• Bármelyik Fél felmondhatja a jelen Kartát, vagy a Karta II. részének bármelyik cikkét, vagy bekezdését bármelyik terület vonatkozásában a jelen cikk 1. bekezdésében ismertetett feltételek mellett, ahol az említett Kartát alkalmazták egy olyan nyilatkozat révén, amelyet az L. cikk 2. bekezdésével összhangban tettek meg.

N. cikk – Függelék

A jelen Karta függeléke annak szerves részét képezi.

O. cikk – Jegyzékek

Az Európa Tanács Főtitkára a Tanács tagállamait és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Főigazgatóját tájékoztatja:

• minden aláírásról;
• minden megerősítésről, elfogadásról, vagy jóváhagyásról szóló okmány letétbe helyezéséről;
• a jelen Karta K. cikkével összhangban minden hatálybelépésről;
• minden nyilatkozatról, amit az A. cikk 2. és 3. bekezdésének, a D. cikk 1-2, az F. cikk 2, az L. cikk 1, 2, 3, 4. bekezdésének alkalmazásáról tettek;
• minden, a J. cikkel összhangban tett módosításról;
• minden, az M. cikkel összhangban tett felmondásról;
• minden, a jelen Kartával összefüggő lépésről, értesítésről, vagy közlésről.

Melynek hiteléül a kellő felhatalmazással rendelkező alulírottak ezt a Módosított Kartát aláírták.

Készült Strasbourgban, 1996. május 3. napján, angol és francia nyelven, mindkét szöveg egyaránt hiteles, egyetlen példányban, amit az Európa Tanács archívumában helyeznek letétbe. Az Európa Tanács Főtitkára hiteles másolatokat küld az Európa Tanács minden tagállamának, valamint a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Főigazgatójának.

A Módosított Európai Szociális Karta Függeléke

A Módosított Európai Szociális Karta hatálya a védelmet élvező személyek tekintetében

• Anélkül, hogy a 12. cikk 4, és a 13. cikk 4 bekezdése csorbulna, az 1-17, valamint a 20-31. cikkek által érintett személyek köre csak annyiban tartalmaz külföldieket, amennyiben más Felek állampolgárai és törvényesen laknak, vagy rendszeresen az érintett Fél országában dolgoznak, és elfogadva, hogy az említett cikkeket a 18. és 19. cikkek rendelkezéseinek fényében kell értelmezni.
  Ez az értelmezés nem csorbíthatja a hasonló lehetőségek kiterjesztését más személyekre bármely másik Fél részéről.
• Minden Fél a Menekültek státusát meghatározó, 1951. július 28-án Genfben aláírt egyezmény és az 1967. január 31-én aláírt Jegyzőkönyv szerinti menekültnek törvényes tartózkodást biztosít a saját területén, továbbá a lehető legelőnyösebb bánásmódot, ami azonban semmiképpen nem lehet kevésbé előnyös, mint amit a szóban forgó Fél az említett Konvencióban és az említett menekültekre alkalmazandó meglévő nemzetközi okmányokban kötelezőnek elfogadott.
• Mindegyik Fél a Hontalan Személyek Státusáról 1954. szeptember 28-án New Yorkban aláírt Konvenció szerinti hontalanoknak törvényes tartózkodást biztosít a saját területén, a lehető legelőnyösebb bánásmódot, ami azonban semmiképpen nem lehet kevésbé előnyös, mint amit a szóban forgó Fél az említett okmányban és az említett hontalanokra alkalmazandó meglévő nemzetközi okmányokban kötelezőnek elfogadott.

I. rész 18. bekezdés és II. rész 18. cikk, 1. bekezdés

Úgy értendő, hogy ezek a rendelkezések nem foglalkoznak a Felek területére való belépés kérdésével és nem csorbítják a Párizsban 1955. december 13-án aláírt Európai Szervezeti Egyezményt.

II. rész 1. cikk, 2. bekezdés

Ezt a rendelkezést nem szabad úgy értelmezni, hogy megtilt, vagy megenged bármilyen szakszervezeti biztonsági záradékot, vagy gyakorlatot.

II. rész 2. cikk, 6. bekezdés

A Felek elrendelhetik, hogy ez a rendelkezés nem vonatkozik:

• a azokra a dolgozókra, akik szerződéses, vagy alkalmazotti viszonyban vannak, de annak teljes időtartama nem haladja meg az egy hónapot és/vagy egy munkahét nem haladja meg a nyolc órát;
• ahol a szerződés, vagy munkaviszony eseti és/vagy sajátos természetű, feltéve, hogy ezekben az esetekben az érvényesítés elmaradását objektív megfontolások igazolják.

II. rész 3. cikk, 4. bekezdés

Úgy értendő, hogy ezen rendelkezés céljaira ezen szolgálatok funkcióit, szervezetét és működési feltételeit a nemzeti törvények vagy szabályok, kollektív megállapodások, vagy a nemzeti viszonyoknak megfelelő eszközök határozzák meg.

II. rész 4. cikk, 4. bekezdés

Ezt a rendelkezést úgy kell értelmezni, hogy az nem tiltja meg az azonnali elbocsátást bármilyen súlyos vétség esetén.

II. rész 4. cikk, 5. bekezdés

Úgy értendő, hogy valamely Fél az ezen bekezdésben megkívánt rendelkezést csak abban az esetben érvényesítse, ha a törvény, vagy a kollektív megállapodások, vagy döntőbírósági ítélet nem engedi meg, hogy a dolgozók túlnyomó többségének béréből levonjanak, ez alól kivételek azok a személyek, akire az említettek nem terjednek ki.

II. rész 6. cikk, 4. bekezdés

Úgy értendő, hogy minden Fél, amennyiben érintett, törvénnyel szabályozza a sztrájkjogot, ha minden további korlátozás, amit ez a bekezdés jelent a joggal szemben, igazolható a G. cikkely rendelkezéseivel.

II. rész 7. cikk, 2. bekezdés

Ez a rendelkezés nem akadályozza meg a Feleket abban, hogy saját törvényhozásukkal megengedjék a fiataloknak, akik még nem érték el a megállapított minimális életkort ahhoz, hogy munkát végezzenek, de elengedhetetlenül szükséges szakképzésük szempontjából jelen lenniük ott, ahol ilyen munkát végeznek az illetékes hatóság által meghatározott feltételek mellett és olyan intézkedések közepette, amelyek védik ezen fiatalok egészségét és biztonságát.

II. rész 7. cikk, 8. bekezdés

Úgy értendő, hogy valamely Fél a jelen bekezdésben foglalt kikötést akkor vállalhatja, ha törvényben biztosítja a feltételt és ha a tizennyolc év alattiak túlnyomó többségét nem foglalkoztatják éjszakai munkán.

II. rész 8. cikk, 2. bekezdés

Ezt a rendelkezést nem lehet úgy értelmezni, hogy abszolút tiltást fogalmaz meg. Kivételek lehetségesek, például a következő esetekben:

• ha egy foglalkoztatott nő olyan helytelen viselkedésben vétkes, ami indokolja alkalmazásának beszüntetését;
• ha az érintett vállalkozás megszűnik;
• ha lejárt a foglalkoztatás szerződésben rögzített időtartam.

II. rész 12. cikk, 4. bekezdés

Az ezen bekezdés bevezetésében szereplő “az egyezményekben lefektetett feltételektől függően” egyebek között azt jelenti, hogy azon juttatások tekintetében, amelyek a biztosítás fizetésétől függetlenül rendelkezésre állnak, valamely Fél elvárhatja bizonyos előírt időszakon át a helybenlakást, mielőtt más Felek állampolgárainak megadná ama juttatásokat.

II. rész 13. cikk, 4. bekezdés

Azok a kormányok, amelyek nem voltak a Szociális és orvosi ellátás európai egyezményének aláírói, ezen bekezdés tekintetében ratifikálhatják a Kartát, amennyiben a többi Fél állampolgárainak megadják azt, ami összhangban van az említett konvenció rendelkezéseivel.

II. rész 16. cikk

Úgy értendő, hogy a jelen rendelkezésben nyújtott védelem az egyszülős családokra vonatkozik.

II. rész 17. cikk

Úgy értendő, hogy a jelen rendelkezés minden 18 év alatti személyre kiterjed, hacsak a gyerekekre vonatkozó törvény értelmében a nagykorúságot nem érik el előbb úgy, hogy az nem csorbítja a Karta egyéb konkrét rendelkezéseit, különösen pedig a 7. cikket.

Ez nem jelent kötelezettséget arra nézve, hogy az oktatást kötelezővé kell tenni a fent említett életkorig.

II. rész 19. cikk, 6. bekezdés

Ezen rendelkezés alkalmazása céljából a “külföldi dolgozó családja” alatt legalább a dolgozó feleségét és nem házas gyermekeit kell érteni mindaddig, amíg ez utóbbiakat kiskorúnak tekinti a fogadó állam és a bevándorló dolgozó eltartottjai.

II. rész 20. cikk

• Úgy értendő, hogy a társadalombiztosítási ügyek, valamint más, a munkanélküli segéllyel, öregségi nyugdíjjal és özvegyi nyugdíjjal kapcsolatos rendelkezéseket ki lehet zárni a jelen cikk hatóköréből.
• A nők védelmére vonatkozó rendelkezések, különösen pedig ami a terhességet, szülést és a szülés utáni időszakot illeti, nem lehet hátrányos megkülönböztetésnek tekinteni, ahogy ebben a cikkben szerepel.
• Ez a cikk nem akadályozza meg a tényleges egyenlőtlenségek felszámolását célzó speciális intézkedések elfogadását.
• Foglalkozási tevékenység, amely természenénél, vagy a megvalósítás környezeténél fogva csak az egyik nembeli személyekre bízható, kivonható a jelen cikk, vagy egyes rendelkezéseinek hatóköréből. Ezt a rendelkezést nem szabad úgy értelmezni, hogy az megkívánja a Felektől egy foglalkozási lista törvényekben, vagy szabályokban való megtestesülését, amely a foglalkozások természete, vagy a gyakorlásuk környezete miatt az egyik nem számára fenntartott lehet.

II. rész 21. és 22. cikk

• Ezen cikkek végrehajtása céljából a “dolgozói képviselők” kifejezés olyan személyeket jelent, akiket a nemzeti törvényhozás, vagy gyakorlat annak ismer el.
• A “nemzeti törvényhozás, vagy gyakorlat” kifejezés esetenként felöleli a törvényeken és szabályokon kívül a kollektív megállapodásokat, egyéb egyességeket munkáltatók és dolgozói képviselők között, a szokásokat és az érvényes eseti jogot.
• Ezen cikkek végrehajtása céljából a “vállalkozás” kifejezést úgy kell értelmezni, hogy az jogi személyiséggel rendelkező, vagy nem rendelkező, kézzelfogható és kézzel nem fogható összetevők bizonyos csoportja, amelyet azért alakítottak ki, hogy pénzügyi nyereség céljából árukat, vagy szolgáltatásokat állítson elő és rendelkezzen a saját piacpolitikája kialakításához szükséges hatalommal.
• Az értelmezés szerint ezen cikkek végrehajtásakor a vallási közösségeket és intézményeiket ki kell hagyni még akkor is, ha a 3. bekezdés értelmében “vállalkozások”. A meghatározott eszmények által ihletett, vagy bizonyos erkölcsi fogalmak, ideálok és felfogás által vezérelt tevékenységeket folytató létesítmények, amelyeket a nemzeti törvényhozás véd, olyan mértékben zárhatók ki ezen cikkek érvényességéből, amennyire ahhoz van szükség, hogy a vállalkozás irányultságát meg lehessen védeni.
• Úgy értendő, hogy amely államban a jelen cikkekben előírt jogokat a vállalkozás különböző létesítményei gyakorolják, az érintett Felet olyannak kell tekinteni, amely az itt szereplő előírásokból eredő kötelezettségeket teljesíti.
• A Felek ezen cikkek végrehajtásának köréből kihagyhatnak olyan vállalkozásokat, amelyek bizonyos számú dolgozónál kevesebbet foglalkoztatnak és ha ezt a számot a nemzeti törvényhozás, vagy gyakorlat meghatározza.

II. rész 22. cikk

• Ez a rendelkezés nem érinti sem az államok jogait és kötelességeit a munkahelyeken bevezetendő egészségügyi és biztonsági rendelkezések elfogadása tekintetében, sem pedig az azok betartását ellenőrző szervek hatáskörét és felelősségét nem befolyásolja.
• A “szociális és szociokulturális szolgáltatások és létesítmények” kifejezést úgy kell értelmezni, hogy bizonyos szociális és/vagy kulturális létesítményeket egyes vállalkozások biztosítanak dolgozóik számára, nevezetesen jóléti támogatást nyújtanak, sportpályákat, kisgyermekes anyák számára szobát, könyvtárat, gyermeküdültetési tábort, stb.

II. rész 23. cikk 1. bekezdés

Ezen bekezdés végrehajtása céljából a “lehető leghosszabb ideig” kifejezés az idős személy fizikai, pszichés és szellemi képességére utal.

II. rész 24. cikk

• Úgy értendő, hogy a jelen cikk szempontjából a “foglalkoztatás megszűnése” és a “megszűnt” kifejezések az alkalmazás munkáltató kezdeményezésével történő beszüntetését jelentik.
• Úgy értendő, hogy ez a cikk minden dolgozóra kiterjed, de az adott Fél a cikk védelme alól részben, vagy teljes egészében kizárhatja az alkalmazottak következő kategóriáit
  • azokat a dolgozókat, akiket munkaszerződéssel meghatározott időre, vagy meghatározott feladatra alkalmaztak;
  • próbaidős dolgozókat, vagy olyanokat, akik alkalmasságukat bizonyítják, amennyiben ezt előre meghatározták és az időtartam elfogadható hosszúságú;
  • az eseti alapon rövid időre alkalmazott dolgozókat.
• Ezen cikk céljából a következők különösen nem képezhetik a foglalkoztatás beszüntetésének elfogadott okát:
  • szakszervezeti tagság, vagy részvétel szakszervezeti tevékenységben a munkaidőn kívül, vagy a munkáltató hozzájárulásával munkaidőn belül;
  • hivatali posztra törekvés dolgozói képviselői minőségben való fellépés miatt;
  • panasz benyújtása, vagy az illetékes közigazgatási hatósághoz történő folyamodás; vagy részvétel munkáltató elleni eljárásban, akit azzal vádolnak, hogy megszegte a törvényeket, vagy szabályokat,
  • faj, bőrszín, nem, családi állapot, családi kötelezettségek, terhesség, vallás, politikai vélemény, nemzetiségi vagy társadalmi származás;
  • anyasági vagy apasági szabadság;
  • a munkából való ideiglenes távollét betegség vagy károsodás miatt.
• Úgy értendő, hogy a foglalkoztatás jogos ok nélkül való megszűntetése esetén adandó kártérítésről, vagy más megfelelő segítségnyújtásról a nemzeti törvények, vagy szabályok, kollektív egyességek, vagy más, az országos viszonyoknak megfelelő eljárások döntenek.

II. rész 25. cikk

• Úgy értendő, hogy az illetékes nemzeti hatóság, miután konzultált a munkáltatók és dolgozók szervezeteivel, felmentéssel kizárhatja a dolgozók bizonyos kategóriáit a jelen cikk által nyújtott védelemből munkaviszonyuk speciális természete miatt.
• Úgy értendő, hogy a “fizetésképtelenség” kategóriáját a nemzeti jognak és gyakorlatnak kell meghatároznia.
• A jelen rendelkezés által lefedett dolgozói követelések legalább tartalmazzák:
  • előírt időtartamra vonatkozó dolgozói bérkövetelést, amely időtartam három hónapnál nem lehet kevesebb az előjogok rendszerében és nyolc hétnél kevesebb a garanciális rendszerben a fizetésképtelenséget megelőzően, vagy a munkaviszony megszüntetése előtt;
  • a dolgozók fizetett szabadság iránti követelését azon év során végzett munka alapján, amikor a fizetésképtelenség, vagy a munkaviszony megszűnése előfordult;
  • a dolgozókat megillető egyéb összegek más fizetett távollét alapján, ami előírt időtartamra szólt, és ami nem lehet kevesebb három hónapnál az előjogok, és nyolc hétnél a garanciális rendszerben a fizetésképtelenség, vagy a munkaviszony megszüntetése előtt.
• Nemzeti törvények vagy szabályok előírt összegre korlátozhatják a dolgozói követeléseket, és ennek az összegnek szociálisan elfogadható szinten kell lennie.

II. rész 26. cikk

Úgy értendő, hogy ez a cikk nem kívánja a Felektől a törvényalkotást.

Úgy értendő, hogy a 2. bekezdés nem terjed ki a szexuális zaklatásra.

II. rész 27. cikk

Úgy értendő, hogy ez a cikk kiskorú gyermekeik, valamint a szűk családjukhoz tartozó egyéb családtagok iránti kötelezettségekkel rendelkező férfi és nő dolgozókra vonatkozik, akik egyértelműen gondozásra, vagy támogatásra szorulnak és ezen dolgozókat az említett kötelezettségek korlátozzák a gazdasági tevékenységre való felkészülésben, bekapcsolódásban, részvételben, vagy előrehaladásban. Az “eltartott gyermekek” és a “szűk családjukhoz tartozó egyéb családtagok”, “akik egyértelműen gondozásra, vagy támogatásra szorulnak” kifejezések olyan személyeket jelentenek, akiket az érintett Fél nemzeti törvényhozása ilyeneknek határoz meg.

II. rész 28. és 29. cikk

A jelen cikk végrehajtása céljából a “dolgozói képviselők” kifejezés olyan személyeket jelent, akiket a nemzeti törvényhozás, vagy gyakorlat ebben a minőségben elismer.

III. rész

Úgy értendő, hogy a Karta nemzetközi jellegű jogi kötelezettségeket tartalmaz, amelyek végrehajtását kizárólag a IV. részben előírt ellenőrzésnek lehet alávetni.

III. rész A. cikk, 1. bekezdés

Úgy értendő, hogy a számozott bekezdések csak egyetlen bekezdésből álló cikkelyeket tartalmazhatnak.

III. rész B. cikk, 2. bekezdés

A B. cikk 2. bekezdése céljából a Módosított Karta megfelel a Karta azonos cikkének, vagy bekezdés számának, kivéve:

• a Módosított Karta 3. cikkének 2. bekezdését, amely megfelel a Karta 3. 1 cikk 1. és 3. bekezdéseinek;
• a Módosított Karta 3. cikkének 3. bekezdését, amely megfelel a Karta 3. cikk 2. és 3. bekezdésének;
• a Módosított Karta 10. cikk 5. bekezdését, amely megfelel a Karta 10. cikk 4. bekezdésének;
• a Módosított Karta 17. cikk 1. bekezdését, amely megfelel a Karta 17. cikkének.

V. rész E. cikk

Megkülönböztető bánásmód, amely objektív és ésszerű indokláson nyugszik, nem tekinthető diszkriminatívnak.

V. rész F. cikk

A “háború, vagy egyéb rendkívüli helyzet” kifejezést úgy kell érteni, hogy az kiterjed a háborús fenyegetésre is.

V. rész I. cikk

Úgy értendő, hogy a 21. és 22. cikkek függelékének megfelelően kizárt dolgozókat nem kell beszámítani, amikor az érintett dolgozói létszámot megállapítják.

V. rész J. cikk

A “módosítás” kifejezést ki kell terjeszteni, hogy vonatkozzék a Kartához adandó új cikkekre is.

Értelmező beszámoló

Bevezetés

1. Ezerkilencszázkilencven november ötödikén nem hivatalos miniszteri tanácskozást tartottak Rómában az emberi jogokról. Az ülés napirendi pontjai között az Európai Szociális Karta megvitatása is szerepelt; a vita lezárásaképpen az Európa Tanács Miniszteri Bizottságát megbízták a Karta szerepének, tartalmának, és megvalósíthatóságának mielőbbi, teljes körű kivizsgálásával.

2. A miniszteri megbízottak 449. ülésén (1990. november-december) ad hoc bizottság felállítását határozták el. Az ily módon létrejött Európai Szociális Karta Bizottsága (Charte-Rel) egyben arra is megbízást kapott, hogy hatáskörében eljárva tegyen javaslatokat az Európai Szociális Karta hatékonyságának, és különösen a Karta működését felügyelő mechanizmusok hatékonyságának fokozására.

3. A Bizottságot a tagállamok által delegált szakértőkből állították össze. Ülésein megfigyelőkként részt vettek az Európa Parlament, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO), az Európai Szakszervezetek Szövetségének, valamint a Nagyiparosok és Munkáltatók Európai Szövetségei Uniójának képviselői. Ezen kívül, a Független Szakértők Bizottságát, az Európai Szociális Karta Kormányzati Bizottságát, és az Európa Tanács több más bizottságának tagjait is bevonták a munkába.

4. A Charte-Rel Bizottság 20. ülésén (1994. október 10-14.) jóváhagyta az Európai Szociális Kartát módosító tervezetet, melyet a Miniszteri Bizottság elé terjesztettek.

5. A Miniszteri Bizottság a Független Szakértők Bizottságával és az Európa Parlament képviselői testületével folytatott tanácskozások után 1996. április 3.-án jóváhagyta Módosított Európai Szociális Kartát, melyet 1996. május 3.-án aláírásra terjesztett elő.

6. Az Európa Tanács gyakorlatának megfelelően, ez az értelmező beszámoló nem tekinthető kötelező határozatnak; célja csupán a Módosított Karta tartalmának megvilágítása. A beszámoló nyilvánosságra hozatalát a Miniszteri Bizottság engedélyezte a Módosított Európai Szociális Karta jóváhagyásakor.

7. A Karta felülvizsgálata során kezdettől fogva azt tartották szem előtt, hogy ne csorbítsák az eredeti dokumentumban foglalt jogvédelem mértékét. Egységes álláspontként fogalmazták meg azt is, hogy a reformoknak tükrözniük kell a szociális és gazdasági jogok más nemzetközi rendeletekben és a tagállamok jogrendjében megfogalmazott változásait, valamint azokat a szociális problémákat is, amelyekre nem vonatkoznak más, hatályos nemzetközi rendeletek. Ezen kívül, a Karta módosításakor a férfiak és a nők egyenjogúságának érvényesítését is alapvető követelménynek tekintették.

8. A Európai Szociális Karta módosítása figyelembe veszi az eredeti dokumentum megfogalmazása, vagyis 1961 óta a munkajogban és a szociálpolitikában bekövetkezett változásokat. A Módosított Karta átfogó nemzetközi szerződés, mely egyetlen okiratban egyesíti az eredeti Kartában, és az 1988-ban elfogadott Kiegészítő Jegyzőkönyvben foglalt jogokat, ezek módosításait, valamint a Charte-Rel Bizottság által jóváhagyott új jogokat.
A Módosított Karta teljes értékű jogrendszer, felügyeleti mechanizmusai az eredeti Kartáéval azonosak, tartalma nem áll ellentétben elődje rendelkezéseivel. Alkotói szándéka szerint ez a dokumentum végső soron az eredeti Karta helyettesítésére szolgál.

9. A Módosított Karta az eredeti dokumentum és az 1988-as Kiegészítő Jegyzőkönyvhöz hasonlóan két részre tagolódik; az új rendelkezéseket az egyes részek végéhez csatolták. Ezt azért tartották célszerűnek, mert ily módon nem változik meg a Karta felépítése, elkerülhető az eredeti és a módosított szövegrészek, valamint az eseti bíráskodás határozatainak összetévesztése, és mindez az egyes nemzetek által benyújtandó jelentések megszerkesztését is egyszerűsíti. Ráadásul, ez a szerkezet azt is lehetővé teszi, hogy a későbbiekben a dokumentum felépítésének megbontása nélkül egészítsék ki újabb jogosítványokkal a Kartát.

10. A Módosított Európai Szociális Karta nem helyezi hatályon kívül az eredeti Kartát. Mindazonáltal, a Módosított Karta rendelkezéseit elfogadó államokra a továbbiakban már nem vonatkoznak az eredeti dokumentumban foglalt, megfelelő szabályok, vagyis ily módon differenciálttá tehető az egyes államok kötelezettségvállalása.

11. A Módosított Karta terminológiája a Miniszteri Bizottság 1981-ben elfogadott fogalmi meghatározásokat követi, nevezetesen, a “Szerződő Fél” kifejezést a “Fél” meghatározás váltotta fel.

I. Rész

12. A dokumentum első része az eredeti Karta I. Részének felel meg, és azzal összhangban a Felek politikáját meghatározó jogok és alapelvek általános meghatározását tartalmazza. Az I. Rész egyes pontjai a II. Rész azonos számozású cikkelyeire hivatkoznak.

13. Az eredeti Kartához hasonlóan, az I. Rész politikai természetű nyilatkozatot tartalmaz. A módosított Kartához csatlakozó Feleknek ezt a nyilatkozatot teljes egészében el kell fogadniuk, függetlenül attól, hogy jóváhagyják-e a II. Rész megfelelő rendelkezéseit.

14. A 8., 15. és 17. pontokat a módosított 8., 15. és 17. cikkelyek szövegével összhangban átfogalmazták. A 2., 3., 7., 11., 12., és 19. cikkelyek módosításai nem tették szükségessé az I. Rész szövegének megváltoztatását.

15. A 20. és 23. pontokat az 1998-as Kiegészítő Jegyzőkönyvből, az eredeti megfogalmazásban emelték be a Kartába.

16. A 24. és 31. pontok a Módosított Karta új cikkelyeire hivatkoznak.

II. Rész

17. A II. Rész a Módosított Európai Szociális Kartában foglalt gazdasági és társadalmi jogokat tartalmazza. Az eredeti Kartához hasonlóan, a felsorolt jogok szelektív elfogadása is lehetséges, amennyiben az elfogadott jogok száma meghalad egy meghatározott mértéket (lásd később, az “A” cikkelyben).

18. A Kartát értelmező dokumentum híján eltekintettek a Módosított Karta II. Részében foglalt jogok magyarázatától. Ennek megfelelően, ez a beszámoló csak az eredeti Karta módosításait, valamint annak kiegészítéseit tartalmazza.

19. Az 1.-19. cikkelyek az eredeti Karta szövegének felelnek meg, a következő módosításokkal:

1. cikkely – A munkához való jog

20. Nem módosították.

2. cikk – Az igazságos munkafeltételekhez való jog

21. A 3. és a 4. paragrafus módosult, a többi nem változott:

3. Paragrafus

22. Ez a rendelkezés az eredeti Kartában meghatározott 2 hétről 4 hétre növeli az évi rendes szabadság időtartamát.

4. Paragrafus

23. Az eredeti Karta ezen paragrafusa az egészségre káros, vagy veszélyes munkakörökben foglalkoztatottaknak az évi rendes szabadságon kívül biztosítandó fizetett szabadságot, ill. munkaidő-csökkentést szabályozza. A rendelkezés módosítása a jelenlegi munkaegészségügyi politikának a veszélyeztetett dolgozókat fenyegető kockázat megszüntetésére irányuló törekvéseit tükrözi. Ennek megfelelően, csak abban az esetben biztosítható fizetett pótszabadság, ill. munkaidő-csökkentés, ha lehetetlen kiküszöbölni vagy megfelelő mértékben csökkenteni az egészségre eredendően káros, ill. természeténél fogva balesetveszélyes munkakörökben foglalkoztatottakat fenyegető kockázatot. Ezt a rendelkezést a munkahelyi balesetek megelőzését szorgalmazó, módosított 3. cikkely kiegészítésének kell tekinteni.

24. A 2. cikkelyt két új paragrafussal egészítették ki:

6. Paragrafus

25. Ez a paragrafus annak biztosítására kötelezi a Feleket, hogy a munkáltatók tájékoztassák a munkavállalókat munkaszerződésük vagy alkalmazotti viszonyuk legfontosabb vonatkozásairól.

26. A rendelkezések nem határozzák meg, hogy mi tartozik a munkaszerződés vagy alkalmazotti viszony “legfontosabb vonatkozásai” körébe. Mindazonáltal, ebben az esetben az Európai Közösség 91/533 számú határozatának rendelkezéseit kell alapkövetelménynek tekinteni (e rendelet 2. cikkelye a munkáltatónak a munkavállalóval szemben fennálló, a munkaszerződés vagy alkalmazotti viszony feltételeivel kapcsolatos tájékoztatási kötelezettségét szabályozza). Bár e rendelkezés elvben minden munkavállalóra vonatkozik, a függelék alapján két esetben kivétel tehető. Nevezetesen, a Felek kiköthetik, hogy – amennyiben álláspontjukat objektív megfontolások is alátámasztják – nem tekintik érvényesnek ezeket a rendelkezéseket a rendkívül rövid időtartamra szóló munkaszerződés alapján foglalkoztatott munkavállalókra, továbbá az eseti, vagy különleges természetű munka-, ill. szerződéses viszonyban állókra.

7. Paragrafus

27. Ez a kiegészítés azt az általános felismerést tükrözi, miszerint az éjszakai munka különösen jelentős megterhelést ró a munkavállalókra – férfiakra és nőkre egyaránt. Ezen kívül, bár az eredeti Karta 8. cikkelyének 4.a paragrafusa előírja, hogy egészében szükséges szabályozni a gyáripari munkásnők éjszakai műszakban történő foglalkoztatását, a Módosított Karta megfelelő rendelkezései csupán a terhes munkásnők számára biztosítanak védelmet. Ennek megfelelően, a korábban az eredeti Karta 8. cikkelyének 4.a paragrafusának hatálya alá tartozó nőkre a továbbiakban a Módosított Karta 2. cikkelyének 7. paragrafusában foglaltak – vagyis az egyenjogúság elvének megfelelően a férfiakéval azonos feltételek – vonatkoznak. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy az új rendelkezés hatályos szabályozás nélkül is alkalmazható.

28. A rendelkezések nem határozzák meg az éjszakai munka fogalmát, ez az egyes államok nemzeti jogrendjének, vagy -gyakorlatának feladata.

3. cikk – A biztonságos és egészséges munkakörülményekhez való jog

29. E cikkely két új (1. és 4.) paragrafusa, a 2. és 3. paragrafusok, valamint a cikkely új bevezető rendelkezései (sorrendben) az eredeti Karta 3. cikkelye 1. és 3, ill. 2. és 3. paragrafusainak felelnek meg.

30. A módosított Karta 3. cikkelyének bevezető rendelkezéseit kiegészítették az eredeti Karta 3. cikkelye 3. paragrafusában foglalt, a munkáltatók számára a dolgozók és alkalmazottak képviseleti szerveivel történő érdekegyeztetést előíró kötelemmel, mely ennek megfelelően a cikkely mind a négy paragrafusára vonatkozik.

1. Paragrafus

31. Ez paragrafus a biztonságos munkavégzést, megfelelő munkakörülményeket, valamint munkaegészségügyi ellátást biztosító nemzeti politika kialakítására, megvalósítására, és időszakos felülvizsgálatára kötelezi a Feleket. E politika célja kihangsúlyozott célja, hogy – többek között – az egyes munkakörökkel járó kockázat mérséklésével biztonságosabb, egészségesebb munkakörülményeket biztosítson, és megelőzze a munkahelyi baleseteket, valamint a foglalkozási ártalmakat.

2. Paragrafus

32. Ez a paragrafus a Karta 3. cikkelye 1. és 3. paragrafusainak felel meg.

3. Paragrafus

33. Ez a paragrafus a Karta 3. cikkelye 1. és 3. paragrafusainak felel meg.

4. Paragrafus

34. Ez a rendelkezés a – döntően preventív és konzultatív rendeltetésű – munkaegészségügyi ellátás progresszív fejlesztését írja elő a Felek számára.

35. A “munkaegészségügyi ellátás” fogalmába a médecine du travail francia koncepciója is beletartozik.

36. A függelékben foglaltak alapján e rendelkezés értelmében a munkaegészségügyi ellátás feladatait, szervezeti felépítését, és működési feltételeit az egyes államok törvényei és rendelkezései, a kollektív szerződések, továbbá más, az egyes országok gyakorlatának megfelelő instrumentumok szabályozzák.

4. cikk – A tisztes díjazáshoz való jog

37. Nem módosult.

5. cikkely – A szervezkedéshez való jog

38. Nem módosult.

6. cikk – A kollektív alkuhoz való jog

39. Nem módosult.

7. cikk – A gyermekek és fiatalok joga a védelemre

40. Módosult a 2., a 4. és a 7. paragrafus, a többi nem változott:

2. Paragrafus

41. Az eredeti Karta nem szabályozta az elismerten veszélyes vagy egészségtelen munkakörökben történő foglalkoztatás alsó korhatárát; a módosított Karta ezt 18 éves kortól kezdve teszi lehetővé. Ez a rendelkezés az Európa Tanács 94/33 számú, a fiatalok munkahelyi védelmét szabályozó határozatán alapul.

4. Paragrafus

42. A munkaidő szabályozása tekintetében az e rendelkezésben meghatározott alsó korhatár az eredeti Kartában megjelölt 16 évről 18 évre emelkedett.

7. Paragrafus

43. A fiatal munkavállalókat megillető, éves fizetett szabadság időtartama az eredeti Kartában megjelölt 3 hétről 4 hétre növekedett.

8. cikk – A dolgozó nők joga a védelemre anyaság esetén

44. A férfiak és nők egyenjogúságának érvényesítése érdekében ez a módosított – az eredeti Karta 8. cikkelyének megfelelő – cikkely kizárólag a terhesség idejére biztosít védelmet a dolgozó nők számára. A rendelkezés hatályának megváltozása többek között a címsor és a bevezető mondat átfogalmazásának eredménye. Amint az a cikkely címéből is kitűnik, ez a rendelkezés kizárólag a dolgozó (munkaviszonyban álló) nőkre vonatkozik.

45. Módosultak az 1., a 2., és a 4. paragrafusok; a 3. paragrafus nem változott:

1. Paragrafus

46. A szülési szabadság időtartama az eredeti Kartában megjelölt 12 hétről 14 hétre növekedett.

2. Paragrafus

47. A módosított Karta ezen paragrafusa az eredeti Karta megfelelő rendelkezéséhez képest kiterjeszti a terhes nők munkahelyi elbocsátására vonatkozó tilalom minimális időtartamát. Az új rendelkezések szerint a tilalom attól az időponttól kezdve lép életbe, amikor a terhes nő értesíti munkáltatóját terhességéről, és a szülési szabadság lejártának időpontjáig tart.

48. A rendelkezés egyik függeléke bizonyos esetekre felmentést ad a munkahelyi elbocsátás tilalma alól. Ezek többek között azokra az esetekre vonatkoznak, ha a terhes munkavállaló súlyos kötelességmulasztást követ el, ha az illetőt foglalkoztató vállalat beszünteti működését, ill. ha lejár a munkaszerződésben kikötött mentességi idő. Ezeket a kivételeket a Független Szakértők Bizottságának eseti bíráskodás során hozott döntései alapján határozták meg.

4. Paragrafus

49. Ez a paragrafus az eredeti Karta 8. cikkelye 4.a paragrafusát módosítja. A módosítások alapjául az ILO 1990. évi, 171. számú (az éjszakai munkavégzésről rendelkező) egyezménye, valamint az Európai Közösség 92/85 számú (a terhes, a közelmúltban szült, vagy csecsemőt szoptató munkavállalók egészségének és munkahelyi biztonságának fokozott védelmét célzó) határozata szolgáltak; lényegében azt a személetet tükrözik, miszerint a nők éjszakai munkára történő foglalkoztatását csak a terhesség ideje alatt szükséges korlátozni. A Módosított Karta rendelkezései tehát ebben a tekintetben szigorúbbak az eredeti Karta 8. cikkelye 4.a paragrafusában foglaltaknál, mely általában szabályozta a terhes nők éjszakai munkára történő foglalkoztatását. Mindazonáltal, a módosított rendelkezések a munkavállalók szélesebb körét védik, ugyanis nem csupán a gyáriparban foglalkoztatott nők éjszakai munkavégzésére vonatkoznak. A 2. cikkely 7. paragrafusa minden éjszakai munkát végző férfi- és nődolgozó védelmét biztosítja.

50. A “nődolgozó” fogalmi meghatározását az Európai Közösség 92/85 számú határozata alapján alkották. A “terhes nő” fogalma e rendelkezés vonatkozásában azokat a terhes munkavállalókat takarja, akik a nemzeti jogrendnek és/vagy -gyakorlatnak megfelelően értesítették munkaadójukat terhességükről. A “közelmúltban szült nő” fogalma azokat a nődolgozókat takarja, akik a nemzeti jogrend meghatározásai és/vagy gyakorlata alapján meghatározott időn belül hozták világra gyermeküket, és ezt a nemzeti jogrendnek és/vagy gyakorlatnak megfelelően munkáltatójuk tudomására hozták. Végül, a “csecsemőjüket szoptató nők” fogalma azokat a nődolgozókat takarja, akik a nemzeti jogrend meghatározásai és/vagy gyakorlata alapján szoptatással táplálják csecsemőiket és a nemzeti jogrendnek és/vagy -gyakorlatnak megfelelően értesítették erről munkaadójukat.

5. Paragrafus

51. Ez az eredeti Karta 8. cikkelye 4.b paragrafusát módosító bekezdés a nők föld alatti bányászatban, valamint minden más, természeténél fogva veszélyes, egészségre ártalmas, vagy különösen megterhelő munkakörben való foglalkoztatásának tilalmát enyhíti. Nevezetesen, ezt a tilalmat csak az előző paragrafusban foglalt meghatározás szerinti terhes nőkre vonatkozóan tartja fenn. Ugyanakkor arra kötelezi a Feleket, hogy megfelelő intézkedésekkel óvják az érintett nők munkavállalói jogait. E jogvédelem szándékolt módja például a megfelelő munkakörbe való áthelyezés, ill. ha ez nem lehetséges, szabadságra bocsátás lehetősége – a munkabér vagy más, megfelelő járadék biztosításával; ezek az intézkedések nem csorbíthatják a dolgozó munkahelyi, ill. a rangidősök sorában elfoglalt státuszát, vagy a munkahelyi előmenetel lehetőségét.

9. cikk – A pályaválasztási tanácsadáshoz való jog

52. Nem módosult.

10. cikkely – A szakképzéshez való jog

53. Ez a cikkely újabb (4.) paragrafussal egészült ki (a többi nem változott); ennek megfelelően az eredeti Karta 10. cikkelyének 4. paragrafusa a Módosított Karta 10. cikkelye 5. paragrafusának felel meg.

4. Paragrafus

54. A 10. cikkelyt kiegészítő, új paragrafus azt a felismerést tükrözi, miszerint “különleges” intézkedésekkel szükséges biztosítani a hosszú ideje munkanélküli dolgozók átképzését és újbóli munkába állítását, ugyanis ezeknek a munkavállalóknak rendkívül csekély az esélye a sikeres munkaerőpiaci szereplésre.

11. cikk – Az egészség védelméhez való jog

55. Módosult a 3. paragrafus; a többi nem változott:

3. Paragrafus

56. Ez, az eredeti Karta 11. cikkelye 3. paragrafusának megfelelő bekezdés az “és balesetek” kifejezéssel egészült ki. E módosítás célja, hogy a Felek baleset-megelőzési politikát valósítsanak meg, ennek módozatait azonban az egyes országok maguk választhatják meg.

12. cikkely – A társadalombiztosításhoz való jog

57. Módosult a 2. paragrafus; a többi nem változott:

2. Paragrafus

58. Ez a paragrafus az Európai Társadalombiztosítási Kódexre hivatkozik. Az ILO 102. számú Egyezménye, és az Európai Társadalombiztosítási Kódex a ratifikálásukhoz teljesítendő alapkövetelmények számában különböznek (az ILO Egyezmény esetében 3, a Kódex esetében 6 alapkövetelmény teljesítése szükséges). A Módosított Kódex ratifikálásához magasabb szintű társadalombiztosítási rendszer szükséges, mint az ILO 102. számú Egyezményéhez való csatlakozáshoz.

59. A paragrafus megfogalmazóinak álláspontja szerint a (módosított) Európai Társadalombiztosítási Kódex a 12. cikkely 3. paragrafusában foglaltak alkalmazásakor is figyelembe vehető.

13. cikk – A szociális és orvosi segítséghez való jog

60. Nem módosult.

14. cikk – A szociális jóléti szolgáltatásokhoz való jog

61. Nem módosult.

15. cikk – A fogyatékossággal élő személyek joga a függetlenséghez, a társadalmi integrálódáshoz és a közösség életében való részvételhez

62. A 15. cikkely módosult.

63. A módosítás kiterjeszti az eredeti Karta 15. cikkelyében a fogyatékossággal élő személyek számára biztosított védelmet, mely a továbbiakban nem korlátozódik csupán a foglalkozási rehabilitációra, hanem magában foglalja a fogyatékossággal élő személyek jogát a független életvitelre és ugyanakkor a társadalmi beilleszkedésre, a személyi függetlenségre, valamint a közösség életében való részvételre általában. A cikkely bevezető mondatában található, “függetlenséghez való jog hatékony érvényesítése” megfogalmazás többek között azt jelenti, hogy a fogyatékossággal élő személyeket megilleti a független élet joga.

64. E rendelkezés alapján a Feleknek egységes intézkedések rendszerével kell segíteniük a fogyatékossággal élő polgáraikat. Korszerű, az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának R (92)6. számú határozatában foglaltakat tükröző szemlélettel jelöli ki a fogyatékossággal élő személyek védelmének módozatait, például azáltal, hogy nem erre szakosodott intézményekben, hanem lehetőség szerint általános intézményi keretek között kívánja biztosítani a szükséges irányítást, oktatást, és szakképzést. Nem csupán lehetőséget ad a fogyatékossággal élő személyek védelmére, hanem jelentős mértékben kötelezi a Feleket annak megvalósítására.

65. A 2. paragrafus “védett foglalkoztatás” kifejezés a szövetkezetek alkalmazottaira is vonatkozik.

16. cikk – A család szociális, jogi és gazdasági védelemhez való joga

66. Bár e cikkely szövegét nem módosították, az eredeti Karta 17. cikkelyében az “anyák” számára biztosított védelem kötelme nem szerepel a Módosított Karta 17. cikkelyében, ezt a 16. cikkely írja elő. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az “anyák” fogalmába a gyermeküket egyedül nevelő, azonban élettársi kapcsolatban élő nők is beletartozhatnak. Ez a védelem legfőképpen 8. cikkely rendelkezései alá nem tartozó és/vagy a társadalombiztosítási rendszerek szabályai szerint a gyermekszülés után elvárható ideig folyósított anyagi támogatásra, valamint a terhesség ideje alatt megfelelő orvosi ellátásra nem jogosult nőkre vonatkozik.

67. A Módosított Karta Függeléke e rendelkezésre vonatkozóan leszögezi, hogy ez a védelem az egyszülős családokat is megilleti.

17. cikk – A gyermekek és fiatalok szociális, jogi és gazdasági védelemhez való joga

68. A 17. cikkely módosult.

69. Noha az eredeti Karta 7. cikkelye általában rendelkezik a gyermekek védelméről, ezek a rendelkezések szinte kizárólag csak a dolgozó gyermekekre vonatkoznak. A Módosított Karta 17. cikkelye a gyermekek és a fiatalok munkavállaláson kívüli védelméről és gondoskodik, sőt, ezen korosztályok fokozott sebezhetőségéből eredő, különleges szükségleteit is figyelembe veszi.

70. E cikkely rendelkezései születésüktől, és szüleik házassági státuszától függetlenül védi a gyermekeket. A Független Szakértők Bizottságának eseti bíráskodásának megerősítéseképpen (miszerint a gyermekek bizonyos jogait, pl. az örökléshez való jogot a Karta 17. cikkelye szabályozza), a “jogi” kifejezéssel egészült ki a 17. cikkely címsora.

71. A 17. cikkely hatályát függelék határozza meg; eszerint a cikkely rendelkezései minden 18. életévét be nem töltött személyre vonatkoznak – kivéve, ha a vonatkozó törvények fiatalabb kortól kezdve tekintik nagykorúnak az illetőt. Ez a cikkely a Karta egyéb vonatkozó (különösen a 7. cikkelyben foglalt) rendelkezéseitől függetlenül védelmet biztosít a gyermekek számára.

1. Paragrafus

72. Az 1. paragrafusban említett “szülők” fogalmába a törvény által kijelölt gyámok, és más, a gyermekért jogi felelősséggel tartozó személyek is beletartoznak.

2. Paragrafus

73. E paragrafus értelmében a gyermekek és a fiatalkorúak ingyenes elemi és középiskolai oktatásra jogosultak, ez a jog azonban például magániskolákban nem érvényesíthető.

74. A függelék vonatkozó záradékából következően ez a paragrafus nem írja elő a kötelező oktatás biztosítását 18 éves korig bezárólag. A paragrafus szövege azért nem említi a kötelező oktatást, mert egyes országokban csak az elemi, másokban a középiskolai oktatás is kötelező.

18. cikk – Jövedelemszerző tevékenység folytatásának joga más Felek területén

75. Nem módosult.

19. cikk – Migráns munkások és családjuk joga a védelemre és segítségre

76. Az 1.-10. paragrafusok nem módosultak.

6. Paragrafus

77. E paragrafus vonatkozásában csak a “külföldi munkavállaló családja” fogalom Függelékben közölt meghatározása módosult az eredeti Karta megfelelő rendelkezéseihez képest. Míg az eredeti előírások csak a migráns munkavállaló feleségére terjedtek ki, a módosított rendelkezések a migráns munkavállaló házastársára (férjére vagy feleségére) vonatkoznak. Ezen kívül, a Függelék hatálya a migráns munkavállalók nőtlen gyermekeire is kiterjed, ha a befogadó állam törvényei szerint kiskorúaknak, ill. a migráns munkavállaló által eltartott személyeknek minősülnek. Ez a módosítás azért vált szükségessé, mert a szerződő Felek zömében 18 év a nagykorúvá válás korhatára, ugyanakkor a Karta 21 évben jelöli meg a migráns munkavállalók gyermekeinek felső korhatárát. Amint azt a “legalább” elöljáró megtartása is tükrözi, az egyes országok szabadon dönthetnek arról, hogy kiterjesztik-e a migráns munkavállaló családjának fogalmát.

78. Két új bekezdéssel egészült ki a 19. cikkely:

11. Paragrafus

79. Ezt a paragrafust a migráns munkavállalók munkaegészségügyi és balesetvédelmi helyzetének javítása, a munkavállalással kapcsolatos jogok garantálása, a dolgozók és családtagjaik beilleszkedése érdekében tartották fontosnak beilleszteni.

12. Paragrafus

80. Ez paragrafus azt a felismerést tükrözi, hogy a migráns munkavállalók gyermekeinek meg kell őrizniük kulturális és anyanyelvi örökségüket, többek között azért, hogy visszailleszkedhessenek eredeti környezetükbe, amennyiben és amikor szüleik hazájukba visszatérnek.

81. A 20.-23. cikkelyek az 1988 év Kiegészítő Jegyzőkönyv 1.-4. cikkelyeinek felelnek meg. Az 1. cikkely 2., 3., és 4. paragrafusait, a 2. cikkely 2. paragrafusát, és a 3. cikkely 2. paragrafusát harmonizációs megfontolások alapján a függelékbe helyezték át. Ez a módosítás nem érinti az említett bekezdésekben foglalt jogi kötelmek természetét és hatályát.

82. Az 1988 évi Kiegészítő Jegyzőkönyvet értelmező beszámoló továbbra is érvényben marad.

83. A 24.-31. cikkelyek újak, a következő jogokat garantálják:

24. cikk – A védelemhez való jog azokban az esetekben, amikor megszűnik a foglalkoztatás

84. Ez, a teljes egészében elfogadandó cikkely két alapelvet vezet be, nevezetesen:

• a munkavállaló elbocsátása csak indokolt esetben jogszerű; továbbá
• a dolgozó méltánytalan elbocsátás esetén megfelelő kártérítésre, vagy más kárenyhítő intézkedésre jogosult.

85. Módot ad továbbá arra is, hogy amennyiben a munkavállaló azt vélelmezi, hogy az a) pontban foglalt joga csorbult, eljárást kezdeményezzen a b) pontban foglalt jogainak érvényesítése érdekében.

86. A 24. cikkely rendelkezései az ILO 158. számú, a munkaviszony megszüntetéséről 1982-ben hozott Egyezménye alapján születtek. A cikkely utolsó bekezdése az említett pártatlan testület jellegével kapcsolatban az ILO Egyezmény 8. cikkelyére hivatkozik.

87. Amint azt a függelék a “munkaviszony megszüntetése” és a “megszűnt” fogalmak értelmezése érdekében kifejti, ezek a kifejezések a dolgozó munkaviszonyának a munkáltató által kezdeményezett megszüntetésére alkalmazhatók.

88. A függelék második bekezdése ratione personae tárgyalja a rendelkezés hatályát. Lehetővé teszi a felek számára, hogy az alkalmazottak bizonyos csoportjait kizárják e rendelkezés hatálya alól.

89. A függelék harmadik bekezdése tájékoztató jellegű (nem teljes körű) jegyzékben foglalja össze a munkaviszony megszüntetésének jogszerűtlen indokait.

90. A függelék negyedik bekezdése úgy rendelkezik, hogy a munkaviszony jogszerűtlen megszüntetése esetén kijáró kártérítés vagy más kárenyhítő intézkedés mértékét és jellegét az egyes államok törvényei és rendelkezései, a kollektív szerződések, továbbá más, az egyes országok gyakorlatának megfelelő instrumentumok szabályozzák.

25. cikk – A dolgozók joga követeléseik védelmére abban az esetben, amikor munkáltatójuk fizetésképtelenné válik.

91. E rendelkezés az ILO 173. számú (a munkavállalók követeléseinek a munkaadó fizetésképtelensége esetén történő érvényesítéséről) szóló, 1992 évi Egyezménye, valamint az Európai Közösség 80/987. számú, az egyes tagállamokban a munkavállalókat munkáltatóik fizetésképtelensége esetén megillető védelmet szabályozó jogszabályok harmonizálásáról hozott határozata alapján született. Általános alapelvként szögezi le, hogy a dolgozókat munkáltatóik fizetésképtelensége esetén is megilleti követeléseik érvényesítésének a joga.

92. Nem csupán garanciák bevezetésére, hanem a védelem bármely egyéb módozataira is lehetőséget ad. Biztosítékok és a munkabér kifizetését garantáló szervezet egyidejű alkalmazásának lehetőségét sem zárja ki. A garancia intézménye önmagában elegendő a dolgozók jogvédelmére, hiszen biztosítja a kijáró munkabér kifizetését, feltéve, hogy a követelés meghaladja a vállalkozás tőkéjét. Ez az intézmény, mely a dolgozónak kifizetett előleg fejében átveszi a munkavállaló jogait, tökéletesen kompatibilis a biztosítékok rendszerével.

93. A függelék első bekezdése megengedi, hogy a munkavállalók bizonyos csoportjait – munkaviszonyuk különleges természetéből adódóan – kizárják e rendelkezések hatálya alól. E csoportokba sorolhatók elsősorban a közalkalmazottak, valamint a kisvállalkozások irányító testületeinek tagjai.

94. A függelék második bekezdése leszögezi, hogy a “fizetésképtelenség” fogalmát az egyes országok jogrendje és joggyakorlata alapján kell meghatározni. Ez a fogalom vonatkozik arra az esetre, amikor a munkaadó tőkéjét hitelezői kollektív kielégítésére használják fel, azonban arra is, amikor a munkaadó pénzügyi helyzete nem teszi lehetővé a munkavállaló követeléseinek kielégítését (például, ha tőkéje nem elegendő a fizetésképtelenség megállapításának kezdeményezéséhez).

95. A függelék harmadik bekezdése a munkavállalói követelések védelmének minimális követelményeit határozza meg. A c) bekezdésben említett “fizetett távollét egyéb formái” az ILO Egyezmény szellemében értelmezendők.

96. Végül, a függelék negyedik bekezdése lehetővé teszi az egyes országok jogalkotói és törvénykezése számára, hogy – társadalmi szempontból teljes mértékben elfogadható – összegben állapítsák meg a munkavállalói követelések felső határát.

26. cikkely – A munkavállaló joga emberi méltóságának védelmére

97. E cikkely célja, hogy a munkahelyen, ill. a munkavégzéssel összefüggő kapcsolatokban biztosítsa a munkavállalók emberi méltóságának védelmét. Hangsúlyozza a túlkapások kiküszöböléséhez szükséges éberség fontosságát, valamint a szexuális zaklatás és megfélemlítés megelőzésének jelentőségét, azonban nem írja elő a Felek számára, hogy védelmet biztosítsanak ezekkel szemben. Ezen kívül, a függelékből az is kiderül, hogy a Felek nem kötelesek jogszabályokat alkotni a védelem biztosítása érdekében. Mindazonáltal, “minden helyénvaló eszközzel” kötelesek megóvni a munkavállalók méltóságát.

98. A cikkely két paragrafusa külön-külön is elfogadható.

1. Paragrafus

99. Ez a paragrafus kizárólag a szexuális zaklatásra vonatkozik. Szexuális zaklatásnak minősül a munkavállalót emberi méltóságában sértő, általa nem kívánt, szexuális célzatú közeledés feljebbvalói, ill. egyenrangú munkatársai részéről egyaránt.

2. Paragrafus

100. Ez a paragrafus – a szexuális zaklatáson kívül – a túlkapások egyéb, a munkavállaló emberi méltósághoz való jogát sértő formáival (megfélemlítés, erőszakos bánásmód) foglalkozik, és egyben meghatározza ezek körét. A meghatározást az egyes országok vonatkozó, hatályos jogszabályaiból vették át. Eszerint, a munkavállaló emberi méltóságát sértő, munkahelyén vagy munkahelyi feladataival kapcsolatos tevékenységei során feljebbvalói, vagy egyenrangú munkatársai tanúsított, kifogásolható vagy egyértelműen elítélendő, ismétlődő cselekmények minősülnek erőszakos bánásmódnak. Ennek tényálladéka valósul meg például abban az esetben, ha a munkáltató iránt ellenséges érzülettel viseltető munkaadó és/vagy munkatársak rendszeresen kirekesztik az illetőt a munka megszervezésének megvitatásából, jóllehet a többi munkatárs részt vehet ebben. Ugyanezen elbírálás alá esik, ha a munkavállaló – hasonló indokok alapján – nem tölthet be a képzettségének és beosztásának megfelelő funkciót, ill. nem kap ezeknek megfelelő feladatokat.

101. A függelék leszögezi, hogy ez a paragrafus nem vonatkozik a szexuális zaklatás eseteire.

27. cikkely – A családos munkavállalók joga az egyenlő esélyre és bánásmódra

102. Ez a cikkely az ILO 156. számú (a családos munkavállalókról szóló), 1981 évi Egyezményén és 165. számú (a családos munkavállalókkal kapcsolatos), 1981 évi ajánlásán alapul; esélyegyenlőséget és egyenlő bánásmódot kíván biztosítani a családos munkavállalók számára.

103. A cikkely meghatározza a családos férfi, ill. nő munkavállalók fogalmát; az “eltartott gyermekek”, valamint a munkavállaló “támogatására egyértelműen rászoruló, egyéb közvetlen családtagok” fogalmi meghatározását illetően az egyes országok jogszabályaira utal.

1. Paragrafus

104. A paragrafus szövegében használt “megfelelő” jelző az egyes országokban érvényes feltételek, ill. adott lehetőségeket tükrözi.

105. A b) bekezdés az ILO Egyezmény 4. cikkelye b) paragrafusának felel meg.

28. cikk – A dolgozók képviselőinek joga a védelemre és számukra a megfelelő körülmények biztosítása

106. A Módosított Karta jogot kíván biztosítani a munkavállalók képviselőinek érdekképviseleti tevékenységük kifejtéséhez; az 5. cikkely ugyanis csak a szakszervezeti funkcionáriusokra vonatkozik, erre a csoportra nem. A cikkely az ILO 135. számú (a munkavállalók képviselőiről szóló), 1971 évi Egyezményén alapul.

107. A “munkavállalók képviselői” fogalom meghatározását a cikkely függeléke tartalmazza. Eszerint, az egyes országok jogrendje, vagy -gyakorlata által elismert személyek tekinthetők a munkavállalók képviselőinek. Ez a meghatározás a 21. és 22. cikkelyek függelékeiben foglaltakon alapul. A rendelkezések lehetővé teszik az egyes országok jogrendje, ill. joggyakorlata számára, hogy csak a munkavállalók megválasztott, vagy szakszervezeti funkcionáriusokat ismerjék el képviselőkként.

108. A ILO Egyezmény 2. cikkelyének megfelelő b) bekezdés előírja, hogy a munkavállalók képviselőinek megfelelő körülményeket kell biztosítani érdekképviseleti tevékenységük kifejtéséhez. A Módosított Karta egyetlen korlátozást tartalmaz, nevezetesen azt, hogy figyelembe kell venni az adott ország iparának kapcsolatrendszerét, valamint a képviseleti tevékenység mértékét, lehetőségeit, és a kielégítendő szükségletek volumenét. A munkavállalók képviselőinek biztosítandó körülményekre az ILO 143. számú (a munkavállalók képviselőiről szól), 1971-ben kelt Egyezményében találhatók példák.

29. cikkely – A tájékoztatás és tanácskozás joga kollektív létszámcsökkentésekkel kapcsolatban

109. E cikkely rendelkezései alapján a Felek annak biztosítására vállalnak kötelezettséget, hogy a munkáltatók tájékoztatják a munkavállalók képviselőit a tervezett, kollektív létszámcsökkentésekről, ill. bevonják őket azok előkészítésébe. E cikkely megfogalmazásakor a Bizottság áttekintette az Európai Közösség 92/56 (1992) számú, a 75/129 számú (a tagállamok jogrendszereinek a kollektív létszámcsökkentéssel kapcsolatos rendelkezéseinek harmonizációjáról hozott) direktívát módosító határozatát, valamint az ILO 158. számú (a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos) 1982. évi egyezményét. A tájékoztatás és a tanácskozás célja a kollektív létszámcsökkentés elkerülése, mérséklése, ill. következményeinek enyhítése. A következmények enyhítésére többek között szociális intézkedéseket, pl. az újbóli elhelyezkedés támogatását, a munkanélkülivé vált dolgozók átképzését is említik.

110. Az értelmezés során figyelembe kell venni, hogy a szociális intézkedések alkalmazása ebben a vonatkozásban nem csupán a munkáltató feladata.

111. A “munkavállalók képviselői” fogalom meghatározása a cikkely függelékében található, eszerint az egyes országok jogrendje, ill. -gyakorlata által e funkció letéteményeseiként elismert személyek tekinthetők a munkavállalók képviselőinek. Ez a meghatározás a 21. és a 22. cikkelyek függelékeinek tartalmán alapul.

30. cikk – A szegénység és a szociális kirekesztés elleni védelemhez való jog

112. Ez a cikkely átfogó és összehangolt erőfeszítéseket ír elő a nincstelenség és a társadalomi kirekesztettség kiküszöbölése érdekében. Rendelkezései szerint az e cél elérését elősegítő intézkedéseket időről-időre felül kell vizsgálni, és az új körülményekhez kell igazítani.

113. E cikkely célja nem az, hogy megismételje a Módosított Karta más cikkelyeiben foglalt védelem jogi vonatkozásait, bár a Felek természetesen hivatkozhatnak ezekre, amikor rendelkezéseinek megfelelően eleget tesznek beszámolási kötelezettségüknek.

114. A “nincstelenség” fogalma ebben a vonatkozásban azokat a személyeket takarja, akik tartósan, több generációt sújtó, tartós nélkülözésben élnek, vagy átmenetileg kerültek ennek veszélyével fenyegető helyzetbe. “Társadalmi kirekesztettség” abban az esetben állapítható meg, ha az illető halmozottan hátrányos helyzete miatt rendkívül súlyos nincstelenségben él, lealacsonyító helyzeteket, eseményeket, vagy kiközösítést kénytelen elszenvedni, és a kedvezőtlen körülmények egybeesése folytán hosszú ideje elveszítette a jogát bárminemű támogatásra. A társadalmi kirekesztettség veszélye nem csupán az elszegényedetteket fenyegeti, hanem azokat is, akiktől hosszan tartó betegségük, családjuk széthullása, vagy erőszak eredményeként, netán börtönbüntetésük letöltése után, vagy többek között alkoholizmusra vagy kábítószerfüggőségre visszavezethető szélsőséges viselkedésük miatt tagadják meg bizonyos jogaik érvényesítését, vagy szolgáltatások igénybe vételét.

115. Megjegyzendő, hogy ez a cikkely nem nyilvánítja ki a minimális szükségletek kielégítésének biztosítását. Ennek az az oka, hogy a Módosított Karta 13. cikkelye már gondoskodott erről; ez a vonatkozó cikkely ezért csupán utal a “szociális támogatás [...] tényleges elérhetőségére”.

116. A 30. cikkelyben foglalt kötelezettségek számos intézkedést sorolnak fel, ezek részben anyagi, részben nem anyagi támogatást nyújtanak, továbbá egyaránt vonatkoznak a társadalomból kirekesztettekre, és az ennek veszélyével szembenézőkre. Az ezen rendelkezéseket elfogadó államokat arra ösztönzik, hogy csak azok számára nyújtsanak anyagi természetű juttatásokat, akik a maguk erejéből képtelenek boldogulni.

117. A cikkely b) paragrafusában ismertetett felügyeleti mechanizmus általános jellegű, melynek rendszerét minden Félnek magának kell kialakítania az adott ország helyzetének függvényében. A rendelkezésekben említett intézkedések hatékonyságának biztosítása érdekében hatékony rendszert kell létrehozni, többek között a szociális partnerekkel és más szervezetekkel, ill. a nincstelenségben vagy elszigeteltségben élőkkel folytatott konzultációk révén.

31. cikkely – A lakhatáshoz való jog

118. A lakhatáshoz való jog biztosítása érdekében ez a rendelkezés arra kötelezi a Feleket, hogy törekedjenek a hajléktalanság lehetőségekhez mérten progresszív felszámolására, megfelelő színvonalú, és az elégtelen anyagi erőforrásokkal rendelkezők számára is elérhető lakhatási lehetőségek megteremtésére. A “megfelelő színvonal” jelen esetben egészségügyi szempontból elfogadható lakhatási lehetőséget jelent. Az “elégtelen anyagi erőforrások” meghatározása a 13. cikkelyben található.

119. A lakhatás megfelelő színvonalát biztosító nemzeti szabványokat az egyes országok illetékes hatóságainak kell kidolgozniuk.

III. Rész

“A” cikkely – Kötelezettségvállalások

120. A kötelezettségvállalást szabályozó “A” cikkely a megfelelő 20. cikkelyben foglalt rendelkezések felépítését követi.

121. A Karta esetéhez hasonlóan, az 1.b paragrafus arra kötelezi az országokat, hogy teljes körűen, az I. Részben foglalt összes cél megvalósítására vállaljanak kötelezettséget.

122. Az 1.b paragrafus a Módosított Karta lényegi rendelkezéseinek körét is meghatározza; ezek az 1., az 5., a 6., a 7., a 16., a 19. és a 20. cikkelyekben találhatók. A 7. és a 20. cikkely új, ezeket különleges fontosságuk miatt sorolták a lényegi rendelkezések közé.

123. Ennek megfelelően, hatra emelkedett a Felek által elfogadandó lényegi rendelkezéseket tartalmazó cikkelyek száma.

124. Az irányítói és munkavállalói szférát képviselő szervezetek javaslatára a Bizottság eredetileg kötelező érvényűnek kívánta minősíteni a Módosított Karta 5. és a 6. cikkelyeit. Ebben az esetben a Karta ratifikálása csak e két cikkely elfogadása esetén lett volna lehetséges. E mellett szólt, hogy az említett két cikkelyben foglaltak különleges és alapvető jelentőségűek a gazdasági és társadalmi jogok biztosítása szempontjából. Ennek ellenére, a Bizottság végül úgy döntött, hogy nem teszi kötelezővé az 5. és a 6. cikkelyek elfogadását; ez ugyanis csökkentette volna e jogi instrumentum rugalmasságát – melynek cikkelyei szabadon választható sorrendben és összeállításban fogadhatók el. A Bizottság azt is figyelembe vette, hogy az 5. és 6. cikkelyek elfogadásának kötelezővé tétele lelassíthatja a Módosított Karta ratifikálását. Mindezek alapján eltekintett ettől annak érdekében, hogy minél több ország fogadhassa el a Módosított Karta új, ill. átdolgozott rendelkezéseit. Mindazonáltal, a Módosított Kartát ratifikáló országoknak minden lehetséges módon arra kell törekedniük, hogy mielőbb elfogadhassák az 5. és a 6. cikkelyben foglaltakat.

125. Az 1.c paragrafus a Karta 20. cikkelyének megfelelő rendelkezéseire utal. Meghatározza a Módosított Karta ratifikálásakor elfogadandó cikkelyek és paragrafusok minimális körét. A Bizottság helyénvalónak tartotta, hogy ne változzék a kötelezően elfogadandó ill. a Módosított Kartában található rendelkezések részaránya. Ennek megfelelően, a Kartát ratifikáló országoknak a korábbi 10 helyett legalább 16 cikkelyt, ill. a korábbi paragrafus helyett 63 paragrafust kell elfogadniuk.

126. Az “A” cikkely 2., 3., és 4. megismétlik a Szociális Karta megfelelő, módosított rendelkezéseit.

“B” cikkely – Kapcsolódások az Európai Szociális Kartához és az 1988 évi Kiegészítő Jegyzőkönyvhöz

127. A “B” cikkely 1. paragrafusában foglaltak azt kívánják biztosítani, hogy az egyes országok az eredeti Karta szellemében foganatosított intézkedéseik helyett a Módosított Karta ratifikálása után az utóbbi rendelkezéseinek megfelelően járjanak el. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a Módosított Kartát elfogadott országok számára e dokumentum I. és II. Része felváltja az eredeti Karta I. és II. Részét. Az érthetőség és a jogi pontosság érdekében alapvető szempont, hogy a ratifikáló országoknak ne kelljen egyszerre két, lényegi – ugyanakkor a Karta módosítása következtében esetleg ellentmondó – rendelkezéseket tartalmazó követelmény-rendszernek eleget tenniük.

128. A 2. paragrafus meghatározott célt valósít meg, nevezetesen azt, hogy a Módosított Kartát ratifikáló országok ne tekinthessék úgy, hogy ezzel az aktussal felmondhatják az eredeti Karta bizonyos rendelkezései alapján vállalt kötelezettségeiket. A kötelezően elfogadandó rendelkezések 20. cikkelyben előírt, minimális körénél több kötelezettséget vállaló államok például csábítónak találhatják azt a lehetőséget, hogy a továbbiakban ne tartsák be a Módosított Karta bizonyos, az eredeti Karta ratifikálásakor elfogadott előírásait. Ez a helyzet állhat elő például azon rendelkezések esetében, amelyeknek – a felügyelői testületek megállapításai szerint – az adott ország nem tesz eleget. Természetesen mindig megmarad az a lehetőség, hogy az Módosított Karta ratifikálása előtt az államok felmondják az eredeti Karta bizonyos előírásait a bennük foglalt feltételek alapján. Mindazonáltal, a korábban vállalt kötelezettségeket nyíltan és nem hallgatólagosan kell felmondani.

129. E vonatkozásban a “B” cikkely 2. paragrafusa pontosan megjelöli, hogy a Módosított Karta rendelkezései az eredeti Karta mely rendelkezéseinek felelnek meg. A “megfelel” kifejezés értelmezése jelen esetben: “helyébe lép”. Általában véve, a Módosított Karta minden egyes cikkelye az eredeti Karta azonos számú cikkelyének felel meg. Akad azonban néhány kivétel, ezeket a függelék felsorolja. A függelék azt is kijelöli, hogy az új Kartában foglalt kötelezettségek közül melyeket kell vállalni a 2. paragrafusban kifejtett megfeleltetési elv betartása érdekében. A Jegyzőkönyv esetében a Módosított Karta 20., 21., 22., és 23. cikkelyei a Jegyzőkönyv 1., 2., 3., és 4. cikkelyeinek felelnek meg.

IV. Rész

“C” cikkely – A Kartában foglalt kötelezettségek teljesítésének ellenőrzése

130. Tekintve, hogy a Karta – legalább is az átmeneti időszakban – kétféle változatban létezik, a Módosított Karta kidolgozói alapvető fontosságúnak tekintették, hogy azok megvalósításának ellenőrzése azonos legyen. Következésképp, nem hoztak létre külön felügyeleti rendszert a Módosított Karta számára, hanem a “C” cikkelyben leszögezték, hogy a Módosított Karta alapján vállalt kötelezettségek teljesítését az eredeti Karta esetében alkalmazott felügyeleti rendszerrel kell ellenőrizni.

131. Ráadásul, ez a rendelkezés nyitott, ezért a felügyeleti eljárás mindenkor azonos marad az eredeti Karta estében alkalmazottal. E megoldás révén a Módosított Karta kidolgozói semleges álláspontra kívántak helyezkedni a Karta felügyeleti rendszerét módosító Torinói Jegyzőkönyvvel szemben. Egyes országok fenntartásokkal fogadták, ill. kifogásolták az e Jegyzőkönyvben foglalt új felügyeleti eljárást, ezért úgy döntöttek, hogy a Módosított Kartát mentesítik ennek hatásai alól. Következésképp, a Torinói Jegyzőkönyv hatályba lépése előtt az eredeti Kartára vonatkozó, azt követően pedig az új eljárás szerint kell ellenőrizni a Módosított Karta alapján vállalt kötelezettségek teljesítését. Ezen kívül, mivel a Módosított Kartát ratifikáló országok az eredeti Kartát is elfogadták, a Torinói Jegyzőkönyv csak azt követően léphet hatályba, ha mind a 20, az eredeti Kartát ratifikált ország elfogadja a Módosított Kartát. Mindezek alapján a Módosított Karta nem befolyásolja a Torinói Jegyzőkönyv hatályba lépéséhez szükséges ratifikáció mértékét.

“D” cikkely – Kollektív panasz

132. A Bizottság azzal is szükségesnek kiegészíteni a Módosított Kartát, hogy a kollektív panaszemelés rendszerét megvalósító Kiegészítő Jegyzőkönyvet ratifikált országoknak a Módosított Karta ratifikálása előtt bele kell egyezniük az utóbbi alapján őket terhelő kötelezettségeiknek a Jegyzőkönyvben foglalt módon történő felülvizsgálatába. Fontos szempont, hogy a Módosított Karta ratifikálása a gyakorlatban nem eredményezheti a kollektív panaszemelés rendszerét megvalósító Jegyzőkönyv hatálytalanítását. Ezen kívül, mivel az eredeti Karta I. és II. Részei alapján vállalt kötelezettségek helyébe a Módosított Karta alapján vállaltak lépnek, ésszerű megoldás a kollektív panaszra módot adó Jegyzőkönyvet ratifikált országok számára annak elfogadása, hogy azok a Módosított Karta alapján vállalt kötelezettségekre is vonatkoznak.

133. A 2. paragrafus azt a lehetőséget biztosítja a Módosított Kartát a kollektív panaszra módot adó Jegyzőkönyv aláírása előtt ratifikáló országok számára, hogy nyilatkozattal helyezzék magukat az utóbbi hatálya alá. E rendelkezéssel azt kívánták elkerülni, hogy az egyes országok túlságosan nagy számú jogi instrumentum parlamenti előterjesztésére kényszerüljenek. Az eljárásrend egyszerűsítése érdekében elegendő a Módosított Karta ratifikálásának időpontjában kijelenteni, hogy az illető ország kötelezőnek tekinti magára nézve a kollektív panaszra módot adó Jegyzőkönyv előírásait.

134. Mindazonáltal egyértelmű, hogy a 2. paragrafus rendelkezései csak a kollektív panasz intézményének hatályba lépése után alkalmazhatók.

V. Rész

“E” cikkely – A diszkrimináció mellőzése

135. A Módosított Karta ezen új cikkelye a Független Szakértők Bizottságának a Kartával kapcsolatos eseti bíráskodását hagyja jóvá. Nevezetesen, azt mondja ki, hogy a Karta preambulumában szereplő, a hátrányos megkülönböztetés mellőzését előíró záradék a Karta minden rendelkezésére vonatkozik. Ennek megfelelően, a Módosított Karta semmiféle megkülönböztetést nem enged meg a benne foglalt jogokkal kapcsolatosan, az ebben a cikkelyben foglalt indokok alapján.

136. A cikkely az Emberi Jogok Európai Egyezménye 14. cikkelyén alapul, mely a Karta preambulumánál kimerítőbben sorolja fel az indokokat. A Karta preambulumában is említett indokokon kívül továbbiakat is tartalmaz az Egyezmény, ezek egy részéről azonban a Független Szakértők Bizottsága eseti bíráskodása során már kimondta, hogy a Kartában garantált jogokra vonatkoznak. A rendelkezés szövegében szereplő “úgymint” névmás arra utal, hogy a diszkrimináció tilalmának indokolása korántsem teljes. Egyértelmű például, hogy többek között nem lehet terhesség miatt megtagadni nők foglalkoztatását, vagy bárminemű megkülönböztetést alkalmazni az egészségügyi ellátás igénybe vételében. Az új cikkely függeléke az objektív és megalapozott indokok alapján differenciált eljárást nem tekinti hátrányos megkülönböztetésnek. Ide sorolható például bizonyos életkor betöltésének, vagy bizonyos képességek birtoklásának elvárása egyes oktatási formák igénybe vételéhez. Bár a nemzeti hovatartozás nem fogadható el a megkülönböztetés indokaként, bizonyos körülmények között (például katonai vagy nemzetbiztonsági munkakörök esetében) méltányolható az állampolgárság kikötése.

137. Ezen kívül azt is figyelembe kell venni, hogy ez a rendelkezés nem tekinthető a Módosított Karta hatályát ratione personae kiterjesztő záradéknak. A Karta hatályát a függelékében foglaltak definiálják, márpedig ebben a külföldiek csak mint “más Felek az érintett Fél területén jogszerűen tartózkodó, vagy rendszeres kereső tevékenységet folytató állampolgárai” szerepelnek.

Cikkelyek:

F – Háború vagy szükségállapot esetén érvénybe lépő korlátozások

G – Korlátozások

H – A Karta és a nemzeti jogrend, ill. nemzetközi egyezmények kapcsolatai

138. Ezek a cikkelyek a Karta V. Részének módosított 30., 31., és 32. cikkelyeinek felelnek meg.

“I” cikkely – A kötelezettségek megvalósítása

139. E rendelkezések alapjául az 1988 évi Kiegészítő Jegyzőkönyv 7. cikkelye szolgált. Az első paragrafus kimondja, hogy a Módosított Karta II. Részének 1.-31. cikkelyeiben foglalt módszerek hátrányba helyezése nélkül, e rendelkezések a paragrafusban felsorolt eljárások bármelyikének alkalmazásával megvalósíthatók. Azért választották ezt a konstrukciót, hogy ne keletkezzen ellentmondás a Független Szakértők Bizottsága eseti bíráskodásának döntéseivel, ezek szerint ugyanis olykor a megvalósítás bizonyos meghatározott módját (pl. törvényalkotást) szükséges alkalmazni. A szöveg megfogalmazásából egyértelműen kitűnik, hogy a választott eljárásnak hatékonynak kell lennie.

140. A második paragrafus kimondja, hogy a felsorolt rendelkezések alapján vállalt kötelezettségek mindaddig teljesítetteknek tekinthetők, amíg a munkavállalók túlnyomó többségét érintik. Ez a paragrafus az eredeti Karta 33. cikkelyében, a Kiegészítő Jegyzőkönyv 7. cikkelye 2. paragrafusában, valamint a Módosított Karta 3. cikkelye 7. paragrafusában foglalt összes rendelkezést tartalmazza.

“J” cikkely – Módosítások

141. Miután kiderült, hogy az eredeti Karta 36. cikkelyét sohasem alkalmazták – többek között azért, mert rendkívül szigorú korlátozásokat tartalmazott – a Módosított Kartában a Bizottság a szerződés későbbi továbbfejlesztését lehetővé tevő módosított záradékkal kívánta ellátni ezt a cikkelyt. Ez a rendelkezés az Európa Tanács által más európai szerződésekben már felhasznált szövegelemekből tevődik össze.

142. A 2. paragrafus értelmében minden módosítást a Kormányzati Bizottságnak kell elbírálnia; ill. ezek a Parlamenti Gyűléssel folytatott konzultáció után terjeszthetők a Miniszteri Bizottság elé jóváhagyásra. A Miniszteri Bizottság kétharmados többséggel hoz döntést; a jóváhagyott dokumentumokat a Felekhez továbbítják elfogadásra.

143. A Módosított Karta I. és II. Részét érintő módosítások abban az esetben lépnek hatályba, ha három tagállam értesítette a Főtitkárt azok elfogadásáról. E vonatkozásban megjegyzendő, hogy az ilyen jellegű módosításoknak a Kartában garantált jogok kiterjesztését kell célozniuk. Ezen kívül, e rendelkezések függeléke kiköti, hogy az új jogokat tartalmazó cikkelyek hozzáadása “módosításnak” tekintendő; ezt a kérdést a Charte-Rel Bizottság Gyűlésén vetették fel.

144. A III.-VI. Részt érintő módosítások ellenben csak azt követően lépnek hatályba, ha azokat az összes, a Módosított Kartát ratifikált fél elfogadta.

145. Abban is megegyeztek, hogy az Európa Tanács azon tagállamai, melyek sem az eredeti, sem a Módosított Kartát nem ratifikálták, részt vehessenek a Módosított Karta továbbfejlesztésében. Mindazonáltal, módosítási eljárás kezdeményezésekor a részvétel engedélyezéséről a Miniszteri Bizottságnak kell döntenie.

VI. Rész

146. A VI. Rész a Módosított Karta záró rendelkezéseit tartalmazza. Szövegét az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága által jóváhagyott a Közösségen belül kötött szerződések záró rendelkezése alapján fogalmazták meg, azonban az eredeti Karta VI. Részének bizonyos rendelkezéseivel is kiegészítették.

Függelék: a Módosított Európai Szociális Karta hatálya a jogvédelemben részesített személyek tekintetében

147. A Karta ratione personae hatályát a függelék határozza meg. Ennek megfelelően a Kartában külföldiek csak mint “más Felek az érintett Fél területén jogszerűen tartózkodó, vagy rendszeres kereső tevékenységet folytató állampolgárai” szerepelnek.
Forrás: http://www.fmm.gov.hu/main.php?folderID=2040&articleID=1423&ctag=articlelist&iid=1