Sarbó Artur

(Pest, 1867. március 10. – Budapest, 1943. szeptember 17.) ideggyógyász.

Tanulmányait a Budapest Orvostudományi Egyetemen végezte (1891), majd egyetemi ösztöndíjjal Párizsban J. M. Scharcot klinikáján, Londonban H. Jackson mellett, továbbá Berlinben és a Majna melletti Frankfurtban egészítette ki. Pályája: Pályakezdőként a budapesti elmekórtani klinikán, később a Munkásbiztosító Pénztár ideg-szakrendelésén, majd 17 éven át a Szent István Kórház idegosztályának vezető főorvosaként működött. 1898-ban Náray-Szabó Sándor felkérésére elvállalta a budapesti Dadogók és Hebegők Gyógytanfolyamának párhuzamos vezetését, ezt a feladatot 1918-ig látta el, de a gyógypedagógia ügyével továbbra is szoros kapcsolatban maradt.

A gyógypedagógus (logopédus) szakemberképzés különösen szívügye volt. Pedagógusok, iskolaorvosok és egészségtantanárok beszédhiba-javításra felkészítő kurzusait vezette (1900-1914), és (1904-től) a Gyógypedagógiai Tanítóképzőben tanított. A gyógypedagógia tudományterületén a logopédia tudományos megalapozójaként tisztelik. A beszéd főcímet viselő kézikönyve szakirodalmi alapmű. Szakmai közéleti és új típusú (pl. beszédosztályok) logopédiai intézményszervező tevékenysége is szélekörű. Az orvostudomány történetében mint a neurológia kiváló művelőjét tartják számon. Kiemelkedőek az extrapyramidiumra vonatkozó vizsgálatai. Ezzel kapcsolatos felismerései révén a beszéd idegrendszeri mechanizmusának új szempontok szerinti leírását, s egyben az agyi eredetű beszédhibák és a dadogás korszerű magyarázatát adta. Iskolateremtő személyiség volt.

Főbb művei:
Szabályzat okleveles tanítóknak és tanároknak dadogók és egyéb beszédhibában szenvedők oktatására képesítő tanfolyam számára. (Bp., 1900)
Szabályzat dadogók és egyéb beszédhibában szenvedők tanfolyamai számára. (Bp., 1900)
Népszerű útmutatás a beszédhibák felismerésére és elhárítására. (Bp., 1901)
A hibásbeszédű tanulók statisztikája. (Orvosi Hetilap, 1901. 20. 330–332. 21. 347–349.)
A beszéd összes vonatkozásaiban, különös tekintettel a gyermekkorra. (Bp., 1906)